Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A közszolgálati, tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök:
2937 Néha felsóhajtottam, amikor értesültem, hogy hogy haladnak vagy hogy nem, nagy Isten, mi lesz hogyha a parlamentáris választások után kell ezzel a kérdéssel foglalkozni, hogyan fog ez elhúzódni. Ezt Göncz Árpád elnök úrnak is az elmúlt két és fél esztendő alatt számtalanszor jeleztem. Ez tehát kortörténet. Sajnálatosnak tartom, hogy az egyeztetési kísérletek nem vezettek eredményre, miut án az Alkotmány, az alkotmánybírósági határozatok és a hatályos jogszabályi rendelkezések megítélésében eltérő az elnök úrral az álláspontunk. A kormánykoalíció részéről folytatott megbeszéléseink – nem találkozva elnök úr, illetve az ellenzéki politikai p ártok álláspontjával – kudarchoz vezettek. A megkapott törvényjavaslat, ami a köztársasági elnök úrnak az országgyűlési előterjesztését jelenti, amely szerint a közszolgálati tájékoztatási eszközök vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. szám ú törvény módosítására tesz javaslatot, nem fogadható el a kormányzat részéről. Azt a kormányzat természetesen támogatta, hogy sürgősséggel napirendjére tűzze a törvényjavaslatot a Parlament, annál inkább, mert ennek a kérdésnek a mielőbbi eldöntése végleg esen kiiktathatja a kulturális bizottság előtt folyó médiatörvény tárgyalásának az ügyét azzal, hogy ezt a kérdést az Országgyűlés külön elintézi. Az elnök úr által benyújtott törvényjavaslatot a Kormány az A- és Bváltozat vonatkozásában az alábbiakban ér tékeli. Az Aváltozat – először is – azért nem támogatható, mert ezen Országgyűlés hozta meg kétharmados törvényként az 1990. évi LVII. törvény formájában, amelynek módosítását megítélésünk szerint semmi nem indokolja, és amelyet az Országgyűlés – ez az Or szággyűlés, hölgyeim és uraim – három tartózkodás mellett egyhangúlag fogadta el és szavazta meg. (10.00) Rátérek a következő kérdésre. Az elnök úrral szeptember 29én történt, szeptember 30án írásba foglalt megállapodásunk során – itt mindjárt legyen sza bad megjegyeznem – egyetlen alkalommal sem volt jelen kettőnkön kívül senki. Gondolom, hogy erről – hasonlóan egyes gyűlésekhez, ahol jobban működnek a technikai felszerelések – nem fogunk pontos magnószalagot kapni, hogy mit mondtunk egymásnak. Tehát senk i nem volt jelen, úgyhogy minden olyan megjegyzés vagy kommentár, amely arra vonatkozik, hogy vajon mik hangozhattak el, bizonyíthatatlan. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom az elnök úr nevében is: korrekt tárgyalásokat folytattunk arról, hogy keressük a mego ldást. Szeptember 30án – külföldre menetelem előtt – éppen ezért foglaltam írásba, hogy miben állapodtunk meg, hogy minden félreértést elkerüljünk; továbbá nyilatkozatot tettem – és ezt elmondtam az összehívott bizottsági ülés alkalmával is, ahol több pár t képviselői jelentek meg. Megállapodásunk alapján a tárgyalások időtartamát szeptember 29étől október 27éig jelöltem meg. Nem azért, mert ultimátumot kívántam intézni akár a pártokhoz, akár máshoz, hanem mert szerény tapasztalataim vannak – beleértve a kerekasztaltárgyalásokat is – arra vonatkozóan, hogyan lehet időt húzni, és hogyan lehet teljesen eredménytelenné tenni obstrukciókkal vagy olyan tárgyalásokkal, amik egyszerűen elfogadhatatlanok. Egyidejűleg hangsúlyoztam az elnök úrnak írott levélben, h ogy egyszeri politikai megállapodásról lehet csak szó, miután ő hatpárti megállapodást javasolt: azt, hogy hat párt hozzon egy döntést, milyen módon kellene megoldani a tévévitát, és személyekben is hat párt egyezzék meg. Én sok lehetetlent láttam már az é letben, és sok megvalósíthatatlant, de hogy hat párt ebben megegyezzék 1992 novemberében vagy decemberében… – engedjék meg, hogy ezt lehetetlennek minősítsem. Éppen ezért az volt a javaslatom, hogy egyszeri politikai megállapodásként megkísérelhetjük azt, hogy az egyébként is állást foglaló kulturális bizottság kétharmada kísérelje meg az egyetértést. Amennyiben a kétharmados többséget megkapja mint egyszeri politikai megállapodás, akkor ez a kérdés politikai megállapodás, és nem a jogrendszert módosító meg állapodásként érvényesülhet.
