Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A közszolgálati, tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
2933 kuratóriumnak ilyen döntési jogosítványa. Hozzáteszem: annak ellenére, hogy ez egyébként logikus érvekkel nagyon erősen alátámasztható jogosítványa lehe t, lehetne egy ilyen közalapítványi kuratóriumnak. Tehát a kisebbségi vélemény megfogalmazói, mi úgy gondoljuk, hogy ezek a javaslatok kompromiszszumesélyes javaslatok, ha az Országgyűlés valamenynyi pártja részéről kellő fogadókészséggel tudnának találkoz ni. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy fontolja meg az Országgyűlés, és fontolják meg a kormánypárti padsorokban ülők is, hogy ezek a javaslatok akár módosításokkal, de alapját, lehetőségét képezhetik olyan megegyezésnek, amely lehetővé teheti azt, hogyha ne m is a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény egészében, de abban a részkérdésben, ami oly sok vitát váltott ki az utóbbi időben, megoldást tudjunk találni. És ha itt a Bváltozatban szereplő megoldás jön szóba, akkor nyilván azt is lehet úgy, eset leg módosító javaslatokkal vagy anélkül elfogadni, hogy az egyes pártok szuverenitása se sérüljön, ez fölvetődött az MSZP bizottságbeli képviselője részéről. Tehát a kisebbségi vélemény megfogalmazói, mi nagyon fontosnak tartanánk, hogy ebben a részkérdésb en megegyezésre tudjunk jutni a köztársasági elnök kezdeményezésének segítségével, kezdeményezése nyomán. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a rádiózásról és a televíziózásról szóló átfogó törvény megszületését tudnánk elősegíteni, és kérjük, reméljük, hogy a kormá nypártok hajlandók tárgyalni a kinevezési törvény ilyen, nyilvánvalóan szükséges módosításáról, illetve ha nem hajlandók, akkor befejezésül hadd kérdezzem meg – ha már Kulin Ferenc a kulturális bizottsági többségi vélemény előadásakor taglalta, hogy a közt ársasági elnök úr javaslatában szereplő bizonyos kétharmados megoldások miért nem működnének, és miért utasították el a kormánypártok eddig is a más típusú, de szintén kétharmados ellenzéki módosító javaslatokat, felvetéseket – , akkor hadd kérdezzem meg be fejezésül a kisebbségi véleményt megfogalmazók nevében, hogy tulajdonképpen miért is ragaszkodnak a kormánypártok és a Kormány és a miniszterelnök úr egy olyan törvényhez, amely a kormánypárti értelmezés szerint szabad kezet ad a mindenkori miniszterelnökn ek, Kormánynak, illetve kormánytöbbségnek a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda vezetői kinevezésében és felmentésében? Miért is ragaszkodnak ehhez a fajta szabályozáshoz, a kormánypárti értelmezés szerint ilyen szabad kormánybefoly ásra lehetőséget adó szabályozáshoz a kormánypártok? Hadd fejezzem be ezzel a kérdéssel a kisebbségi vélemény megfogalmazását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Salamon László, az alko tmányügyi bizottság elnöke. Felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Az Avá ltozatban a miniszterelnöki előterjesztésre történő kinevezéshez a törvényjavaslat a kulturális bizottság kétharmados többséggel kialakítandó egyetértését írná elő. Ezzel az Aváltozattal kapcsolatban három alapvető alkotmányos aggály merült fel az ülésen. Az első az, hogy ez a konstrukció a kulturális bizottságnak gyakorlatilag vétójogot biztosítana a miniszterelnöki és az államfői döntés kialakításának menetében. Ez egy olyan alkotmányjogi és olyan közjogi konstrukció lenne, mely az Országgyűlés kulturáli s bizottságát közjogilag fölébe helyezné mind a Kormánynak, mind az államfőnek. Ennek alkotmányos lehetősége nem áll fönn. Ilyen az Alkotmányban – ami egy ilyen megoldást lehetővé tenne – nem szerepel. De ezen túlmenően ez egy olyan alkotmányos modell lenn e, amely példa nélküli a világon. Teljes mértékben összekeverné az államhatalmi ágakat, és ezért mint alkotmányos modell elfogadhatatlan. A másik alkotmányos aggály abból eredt, hogy ez a konstrukció a kinevezési és felmentési mechanizmusban a kulturális b izottság számára érdemi döntési jogot ad. Ez pedig megint csak ellentétben áll az országgyűlési bizottságok általános jogállásának alkotmányos helyzetével és a
