Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 14. hétfő, az őszi ülésszak 37. napja - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
2893 önmagában ennek a jelentőségét rendkívül fontosnak érzem. Hadd emlékeztessek arra – azt hiszem, tartozunk ezz el annak a szakembernek, aki már évekkel ezelőtt megkísérelt egy ilyen jellegű konstrukciót kialakítani, dr. Garamvölgyi György szülésznőgyógyászra gondolok, aki korábban már terhességi segélyre vagy terhességi díjra vonatkozó felvetéseket fogalmazott meg kandidátusi disszertációjában. Úgy érzem, ez volt az a kezdő lökés, ami jelenleg a várandósági segély koncepciójához el tudott vezetni, mint egy megoldási formához. Hadd mondjam még azt, hogy rendkívül szomorúan láttam a különböző felmérések kapcsán, hogy az Országgyűlésnek az ebben témában meghozandó feltételezett döntése és a közvélemény által helyesnek tartott döntés között igen nagynak mutatkozott az eltérés. Úgy néz ki, hogy ebből a szempontból a közvélemény egy rendkívül súlyosan félrevezetett állapo tban volt. Olyasmit lehetett például olvasni, hogy a művi terhességmegszakítás szigorítása várható körülbelül 54%ban. Természetesen erről kezdettől fogva szó sem volt. Újra felhívnám a felelősségét mindazoknak, akik ebben a témában nyilatkoznak, hogy mily en fontos az, hogy megfelelően informáljuk a lakosságot, megfelelően tájékoztassuk, és ne esetleg eszközzé silányuljon egy ennyire fontos kérdés. Záradékul egy megjegyzést szeretnék még tenni: Nagyon jól tudom – már csak azért is, mert évek óta foglalkozta m a kérdéssel – , hogy nincs közvetlen kapcsolat a népesedési helyzet alakulása és az abortusz között. Ezt én is vallom. De egészen biztos, hogy egy tisztességes törvény – amely a magzati élet védelmével foglalkozik, és amelyik megkísérli tisztességesen sza bályozni, és a biológiai és pszichológiai, valamint morális szempontokat összhangba hozni az abortusz kérdésében – mindenképpen egy üzenetet tartalmaz egy egészségesebb népesedési viselkedés irányába az egész nemzet számára. Köszönöm figyelmüket. (Szórvány os taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Schiffer János a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Dr. Schiffer János (MSZP) SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A 7915ös, 7917es, 7924es és 7926os számon beadott módosító javaslatokhoz szeretnék kapcsolódni, nem támogatólag. (16.50) De előtte, érveim alátámasztásához szeretnék visszatérni a miniszteri expozéhoz. A miniszter úr felsorolta azt a három felfogást, amely társadalmunkban él az abortusszal kapcso latban: a teljes tiltást, a megengedőt és a kettő közöttit, az állam korlátozó jellegét, feladatát elismerőt. A miniszter úr nagyon őszintén fogalmazta meg, hogy ő hite, felfogása alapján az Avariánst tartja elfogadhatónak, de látja, hogy a társadalom íté lete, gondolkodása, akarata – a statisztikai közvéleménykutatások alapján – nem ezt a variációt támogatná. Ezek után a beadott módosító javaslatok, de talán maga az Avariáns is úgy hiszem igazából nem lehet tartható. Vegyük először az alapkérdést: a jogk épesség kérdését, amire többször, többen is hivatkoztak a vita során, s az Alkotmánybíróság is felvetette, hogy a magzat jogi státusa tekintetében állást kellene foglalnia a Parlamentnek. Mert természetesen más, ha a törvény úgy határoz, hogy a magzat jogi lag ember, és csak akkor lehet szó a terhesség megszakításáról, amikor különben is elismeri a jog az élet és élet közötti választást. De ha erről a kérdésről nem dönt, vagy a jogalkotó nem adja meg a jogi státust a magzatnak, akkor az Alkotmány 56.§a alap ján kötelező az anya önrendelkezési jogát is mérlegelni. A jelen törvény nem dönt a jogalanyiság kérdéséről, mert ha döntött volna, csak a 7924es számú módosító javaslatban szereplő Cvariánst lehetett volna benyújtani. Nem döntött a Kormány a kérdésről, feltehető, nem is tehette meg. Ennek nehézségéről itt az általános vitában sok érv hangzott el. Ezért a jelen szabályozás csak a különböző érdekek figyelembevételével születhet meg, így a fentiek alapján nincs olyan javaslatnak helye, amely az anya önrende lkezési jogát egyoldalúan korlátozná.
