Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 9. szerda, az őszi ülésszak 36. napja - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló (6478. szám) örvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
2862 szervezeti viszonyokban. Ha nem figyeltek oda, nyilván itt arról volt szó, hogy ennek igen kis jelentőséget tulajdonítottak. Még elhangzott egy megjegyzése a beterjesztőnek: megtévesztett polgárokról van szó. (12.30) Meg kell mondani, hogy ez sem elfogadható indoklás. A szövetkezeti átmeneti törvény pontosan előírta, hogy a vagyonnevesítésről szóló közgyűlési határozatot a távol lévő érdekeltekkel 15 napon belül írásban ismertetni kell, és ettől kezdődik számítani az a kéthóna pos határidő, ami a szervezeti változásokra és a kiválásra vonatkozott. Erről a témáról később a Parlament egy állásfoglalásban véleményt nyilvánított. A törvénytől eltérően rendelkezett, amikor azt írta elő, hogy a jelenlévőkkel is írásban és formai követ elményeknek megfelelően kell közölni az állásfoglalásában, amelyek a törvényben nem szerepeltek. Tehát úgy tűnik, ez az egész indoklás nem állja meg a helyét, illetve csak egy mondata állja meg a helyét, hogy itt arról van szó – úgy tűnik – , hogy ez az egé sz akció az agrárágazat helyzete, az agrárválság oda vezetett, hogy növekedik az emberek érdeklődése a szövetkezetből való kiválás iránt ugyanúgy, mint ahogy ez a kárpótlásnál megtörtént. A bizottsági előadó által elmondottakhoz azt szeretném mondani, hogy nem vártuk Mihály képviselőtársamtól azt, hogy a bizottság döntését nem is félremagyarázza, hanem egyszerűen megpróbálja eltüntetni. A mezőgazdasági bizottság ülésén az általános vitára való alkalmasság kapcsán határozottan elkülönültek a vélemények. A fe le azt gondolta, hogy nem alkalmas általános vitára, másik fele alkalmasnak tartotta, egy tagtársunk tartózkodott, nem kapta meg az előterjesztés a bizottság támogatását. Azt kérem, hogy legközelebb vagy azt terjessze a Ház elé, ami a bizottságban történt, vagy pedig ne vállaljon ilyen funkciót. Rátérve a törvényjavaslat tárgyalására, azt szeretném elmondani, hogy a törvényjavaslat az előbb elhangzott és vitatható indokok alapján a kiválásra biztosított időtartam meghosszabbítását célozza. Sok félreértés va n ezzel kapcsolatban, ezért szeretném elmondani, hogy a kiválás intézménye testidegen a szövetkezésben és testidegen a gazdasági társaságok működésében is. Ha tételesen megvizsgáljuk a jogi szabályozást, egyetlen furcsa precedensen kívül nem találkozunk ol yan megoldással, amely a kilépés, itt a mi esetünkben a kiválás esetén lehetővé tenné a szövetkezeti üzletrész átváltását kivihető vagyonrészre. Az a bizonyos furcsa precedens pedig nem más, mint a földműves szövetkezetek és földbérlő szövetkezetek termelő szövetkezeti csoportjairól szóló 14000/1948as számú kormányrendeletben jelzett táblás és átlagelosztású termelőszövetkezeti csoport tagjai vagyonjogi helyzetének szabályozása, mely szerint a föld és egyéb tagi vagyon a gazdasági év végén a termelőszövetke zeti csoportból elvileg kivihető volt, ami tudvalévőleg nem így működött. Indoklásként talán legerősebb, hogy ezt a magyar találmányt azóta sem, az elmúlt több mint 40 év alatt sem vette át a világon egyik szövetkezeti vagy társasági törvény sem. A kiválás nem annyira jogi, hanem inkább közgazdasági képtelenség. Hiszen az üzletrész nem a tag vagyoni, kivihető vagyonrészeként érthető, hanem a tag tőkehozzájárulását jelző, és mint ilyen, értékpapírként megjelenő hozzájárulása a gazdálkodási, vállalkozási és e gyéb közös tevékenységhez. Pontosan megmutatja és magyarázza ennek az értelmét a szövetkezeti I. törvény is, a szövetkezeti üzletrész és a részjegy megkülönböztetésével. A részjegy természetben, természeténél fogva pénzben kivihető a tagsági viszony megszű nése eseteiben, az üzletrész pedig nem. Ezt a szabályozást ez a Parlament fogadta el körülbelül ugyanakkor, mint az átmeneti törvényt. Mindezek ellenére építette be a Parlament az átmeneti törvénybe – az akkori indoklás szerint egyszeri alkalommal, ideigle nesen – a kiválás testidegen intézményét, azért, hogy termelőeszközökhöz juthassanak azok a tagok, akik magángazdaságot, akik kisebb termelőegységet kívánnak kialakítani. Azért ideiglenesen és azért egyszeri jelleggel, mert a kiválás szétzilálja a szövetke zeteket, és pontosan ezért nem került bele a szövetkezeti törvénybe.
