Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 9. szerda, az őszi ülésszak 36. napja - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP)
2852 Összesen 3,4 milliárd forint átcsoportosítását javasoljuk a Belügyminisztérium, tehát a VIII. fejezeten belül, és az a javaslatunk, hogy ebből 3 milliárd a határőrség terhére, 203 millió a köztársasági megbízotti hivatalok támogatásának költsége terhére, 200 millió pedig a BMüdülők költségvetése terhére kerüljön át ugyanennek a fejezetnek az önkormányzati támogatások címé hez. Mégpedig olyan módon, hogy a községek esetében a fejenkénti támogatás 3400ról 4100 forintra növekedjék, a városok esetében pedig 4650 forintról 5120 forintra. Végezetül az általános vitában elhangzott felszólalásban céloztunk arra, hogy a költségveté si támogatás csökkenthető lenne azáltal, hogy a feltűnően alulkalkulált bevételi oldalt meg lehet növelni. Tehát valójában általában a minisztériumoknak, és a Belügyminisztériumnak különösen, jóval magasabb a bevétele, mint amekkora a költségvetési előirán yzatban szerepel. Ezt a megjegyzést, ezt a kijelentést szeretném alátámasztani azzal az adalékkal, hogy a Belügyminisztérium lehetséges, hogy azért olyan óvatos a bevételi oldalnak a meghatározásában, és azért kalkulálja ezeket viszonylag kis összeggel, az eddigi tapasztalatok szerint az eddigi bevételekhez képest igen kis összeggel, mert váratlan veszteségekre is számítania kell. A határőrségnek, tehát a fejezetcímen belül a határőrségnek 380 millió forintja, a Belügyminisztérium központi kiadásainak pedig 480 millió forintja veszett rajta a bankcsődökön: 380 millió forint az Ybl Bank csődjénél ragadt be, 480 millió pedig a Gávavencsellői Takarékpénztárban maradt, tehát összesen 860 millió forint veszteség érte a Belügyminisztériumot. Én azt gondolom, hogy azt lehet mondani, hogy ez egy olyan befektetési, vállalkozási tevékenység következtében létrejött veszteség, amelyet egy költségvetési intézmény, egy minisztérium nem vállalhat magára, túlzott kockázat ez a költségvetési pénzekkel, az állampolgárok pénzév el. Köszönöm a szót. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Zsiros Géza képviselő úr. Nem, elállt. Akkor Mizsei Béla képviselő úr a Független Kisgazdapárttól. Felszólaló: Dr. Mizsei Béla (FKgP) MIZSEI BÉLA, DR. (F KgP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Néha jó is van a rosszból. Abból, hogy én hat évig börtönben ültem, az a jó származott, hogy Bibó István úrral – ezt főleg a FIDESZ felé mondom – hónapokon keresztül együtt dolgozhattam Vácott a fordí tóirodán. Nagyon sokat beszéltünk a népfőiskolás mozgalomról, és Bibó Istvánnak különösen az tetszett, amikor én azt indítványoztam neki, hogy a népfőiskolás mozgalomba előadókként januári szünetben az egyetemistákat is be kellene kapcsolni – jogászokat, k özgazdászokat, mérnököket, orvosokat, bölcsészeket – , azért, hogy az egyetemi katedrán elhangzottak így minél gyorsabban eljussanak a néphez. Sajnálattal állapítom meg, illetve állapítottam meg, hogy a költségvetésben a népfőiskolás mozgalom számára nincs elkülönített összeg. Pedig a felnőttképzés ma, a 40 éves kommunista elnyomatás után rendkívül fontos lenne, már csak azért is, mert át kell állítani a piacgazdaságot, és a piacgazdaságban egyik legfontosabb tényező lenne a termelők értékesítési szövetkezet e. Ha megnézzük az országot, látjuk, hogy a licitek folytán a földek visszaadása nagyon szépen folyamatban van, mondhatom azt, hogy ahol már megtörtént azonkívül a tsz vagyonnevesítése, például jelen voltam Jászdósán egy ilyen közgyűlésen, ahol a közgyűlés hagyta jóvá az előzetes megegyezés alapján a kilépő tagokat illető gépeket, hát szinte csodálkoztam, hogy vittek ott – 38an léptek ki, vittek ott – aratógépet, cukorrépaszedő gépet, akkor vittek tárcsát, miután megkérdeztem a főkönyvelőt, hogy marade a tszben még gép, mondta, hogy marad bőven, hála Istennek. Higgyék el, olyan jó volt látni azokat az embereket, örömtől könnyeztek, és azt mondták, hogy képviselő úr, mondja el mindenkinek, hogy 1959ben a szomorúságtól könnyeztek az emberek, most
