Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 9. szerda, az őszi ülésszak 36. napja - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ) - ELNÖK (Szabad György): - SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
2843 konferenciával megíratott távlati fejlesztési koncepció sem leplezheti, hiszen az ágazat sorsát aligha célszerű döntően egy kizárólag az ágazatban érdekelt és a legkevésbé sem költségérzékeny csoport koncepciójára bízni. Ezt a problémát véleményem szerint föl lehet oldani. Pozitív javaslataim előtt hadd mondjam el azt, hogy álláspontunk szerint nem valamiféle elvont felzárkózási ideológia, hanem a 1830 év körüli fiatalság piaci igényei jelzik félreérthetetlenül a felsőokt atás bővítésének szükségességét. Ezek valós igények, melyek felmérhetők, és mind minőségi, mind pedig költségszempontból befolyásolhatóak. A költségérzékeny és minőségelvű bővítés a következő lépcsőben mehetne végbe. A jelenlegi, túlszabályozott intézményi gazdálkodás fölszabadításával és a megtakarítások ösztönzésével enyhíthető lenne az intézmények közötti közvetlen pénzügyi probléma – persze csak akkor, hogyha nem állna fönn a tartalék elvonásának veszélye, amely mondjuk, a Magyar Tudományos Akadémia ese tében úgy történt meg, hogy pozitív tudománypolitikai célok nem voltak kitűzve, vagy amelyeknek például a Képzőművészeti Főiskola most induló két szaka eshet áldozatul. Hölgyeim és Uraim! Úgy vélem, egy felsőoktatási intézmény előtt ilyen pénzügyi körülmén yek között két lehetőség van a fejlesztés tekintetében: vagy elitképző intézményként él tovább vagy tömegesedik. Az elitképző intézmény a jó minőségű, doktori fokozatok adására képes egyetemet jelenti. Ennek megfelelő szintű fejlesztése mellett a főiskolák ra is érdemes odafigyelni, hisz' azok olcsóbbak és a piaci változásokra érzékenyebbek. A FIDESZ szerint a gyakorlatias képzés, a magyar polgárosodás fontos segítői a manapság másodosztályú egyetemi szerepbe kényszerített főiskolák. A főiskolák nagy részét – itt nem elsősorban az univerzitászokba bekapcsolódóakra gondolok – a már működő két alapítványi főiskola, és a nyugati közösségi főiskolák mintájára állami, önkormányzati alapítványi tulajdon irányába lenne célszerű átalakítani. Mindezt fokozatos ütemezé ssel vagy akár részleges privatizációval is – amelybe bevonhatók a helyi gazdasági erők, pénzügyi források. Ennek során a térség rövidebb, teljesen piaci szolgáltatásai, kurzusai – például nyelvoktatás – kiegészítője lehet a hagyományos főiskolai képzési p rofilnak. (11.00) A túlfejlesztett és válságba került képzések – például a pedagógusképzés – részleges leépítéséhez a működő magániskolák, magánfőiskolák és minisztériumok tananyagfejlesztő szolgálatot, szolgáltatást biztosíthatnak nyugati társintézmények bevonásával. A főiskolák fokozatos átalakulása és bővülése biztosítékai a következők: a megyei jogú városok és a régiók korábban ki nem elégített intézményalapítási igényei, és a már ma is meglévő kiterjedt piaci képzési formák. Egy másik kitörési lehetősé g az, amit az olcsó és hatékony magánfelsőoktatás és a robbanásszerűen fejlődő távoktatási piac ösztönzésével célszerű előmozdítani. Mindezen feladatok elvégzése előtt sort kell keríteni az egyetemek és főiskolák gazdasági, szervezeti átvilágítására. Az á tvilágításkor – véleményem szerint – intézményesítendő a személytelen és szigorú értékelési gyakorlat. Tisztelt Ház! A FIDESZ által javasoltak természetesen nem csodaszerek, de tapasztalataink szerint ilyen technikák NyugatEurópában jelentősen hozzájárult ak egy hatékonyabb és a piaci változásokra érzékenyebb felsőoktatás növekedéséhez. Hadd utaljak itt a tartós gazdasági hanyatlással küzdő Egyesült Királyságra – a mi szempontunkból ez a hanyatlás talán idézőjelbe tehető – , tehát a királyságnak a sikeres fe lsőoktatási expanziójára. Ma már azonban nem csupán a nyugateurópai felzárkózás a tét, hiszen szoros verseny van a Visegrádi Hármak felsőoktatásfejlesztése között is. A cseh felsőoktatáspolitikusok például holland segítséggel már tavaly átálltak a norma tív finanszírozásra, 1993ban pedig a háttérszolgáltatások piacosítását tervezik. Míg tehát az emberi, oktatói, kutatói erőforrások tekintetében a térségben még őrizzük kedvező helyzetünket, az ezen erőforrások felszabadítására hivatott kormánypárti politi kák tekintetében már erősen fogy korábbi előnyünk. Rá kellene erősíteni, azt gondolom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
