Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 9. szerda, az őszi ülésszak 36. napja - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ) - ELNÖK (Szabad György): - SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
2841 Egyrészt belső ügye az, hogy a költségvetésből az alapműködésre szánt összeget hogyan használja fel, é s ha ő ezt akarja, akkor ezt az összeget átutalhatja a Bazilika felújítására is. Én magam helytelenítem azt, hogy miután mind a két tétel az egyházi gazdálkodáshoz tartozik, ebbe a két tételbe egy politikus kívülről, az egyikből a másikba csoportosítson át . Ez az átcsoportosítás véleményem szerint az egyház belső ügye. Tehát mindkettő az egyház tétele, és nem tartom szerencsésnek, hogyha ezt politikus teszi, nem pedig maga az egyház. A másik dolog az, ami itt felmerült, hogy menynyit kaptak az egyházak a '9 3as költségvetésben. Itt nemcsak az a kérdés – és itt van a szemléleti különbség – , hogy mennyit kapott, hanem, hogy hogyan kapja meg ezt az összeget. Soós Károly Attila úr tett egy célzást arra, hogy a hogyanban milyen különbség tehető az alapítványi és az egyházi iskolák között az elmúlt évtizedekre visszatekintve is. És ez a fajta különbségtétel és részletes érvelése hiányzik a mai politikából. És ez márcsak azért is fontos probléma, mert a költségvetésből kapott, az egyházaknak adandó támogatás tulajdo nképpen a költségvetéstől függővé teszi az egyházakat. A költségvetést pedig a mindenkori parlamenti többség határozza meg. Én nem tartom szerencsésnek azt, hogyha az egyházak függővé válnak egy adott költségvetéstől, egy adott politikai döntés kritériumát ól. Én azt tartanám fontosnak, és azt hiszem, hogy sokan egyetértenek velem ebben, hogy ahelyett, hogy folyamatosan a költségvetési vita során az egyházak támogatásáról és annak az összegeiről vitatkoznánk, ahelyett végre a Parlament, a tisztelt Ház egysze r már napirendre tűzhetné az egyházak finanszírozásáról szóló törvényt. (10.50) Azt a törvényt, amelyet az egyházi ingatlanokról szóló törvény vitája során és szavazása során a Kormány megígért, hogy be fogja hozni. E törvény hiányábó l fakad mindazon különbség és mindazon politikai küzdelem, politikai véleményeltérés, amely ebben a vitában szerepet kapott. És akkor most, ha megengedik, rátérek arra a témára, amiről beszélni kívántam. Felszólalásomban egyszerre kívánok – talán a FIDESZ hagyományaihoz kapcsolódva – kritikus és építő lenni, és tartózkodni fogok a felsőoktatásra szánt erőforrások szűkössége miatti sajnálkozástól. Egy zsugorodó nemzeti össztermékből a tavalyinál nagyobb összeg jutott a felsőoktatásnak – állítja a beterjeszté s. A javaslat a pénzügyi támogatási rendszerében, a nem állami intézményeket tekintetbe véve, bevezette a hallgatói normatívát, és ezt az intézményekhez juttatta el. Ezt én pozitív iránynak tartom – ami azonban nem cáfolja meg azt a véleményemet, hogy ez a felsőoktatási költségvetés és ágazati minisztérium, az MKM elgondolás nélküli politikáját tükrözi. A költségvetés szavakbani emelése a valóságban enyhe pénzügyi visszafogást jelent. Erre érveim a következők. Az az 5 milliárdos növelés, amiről itt, az előt erjesztésben szó volt, tulajdonképpen nem más, mint az expóra juttatott 5 milliárdos támogatás – felsőoktatás címén. Ha ezt az összeget levonjuk, akkor "megáll" az az állításom, hogy tulajdonképpen enyhe pénzügyi visszafogásról van szó, és talán ebben áll az az állítás, hogy prioritást kapott a felsőoktatás a jelen költségvetési törvényjavaslatban. Ez a költségvetés az intézmények életében a hiány – és mondhatni: beruházásszünet – állandósulásaként jelentkezhet majd. Egy készülő vihar első jele volt, hogy a z egyes egyetemek demonstratív szénszünetet kívántak tartani – hál' istennek, ettől valamennyien eltekintettek. A másik ilyen: a tandíj végiggondolatlan bevezetése miatt kialakult országos botrány, vagy annak veszélye, hogy a kiemelt fejlesztéseket támogat ó felsőoktatási fejlesztési alap, pontosabban: a "Felzárkózás az európai felsőoktatáshoz" című alap kihelyezett erőforrásai puszta működési költséggé alakulhatnak át.
