Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 8. kedd, az őszi ülésszak 35. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SIPOS IMRE, DR. (FKgP)
2785 Az nem vitás, hogy 1939. május elseje után a magyar állampolgá rokat nemcsak a magyar állam, hanem az ugyancsak szocialistának nevezett, kommunista diktatúra útjára kényszerített külföldi államok által okozott súlyos vagyoni sérelmek is érték, s ezeknek a sérelmeknek a teljes körű orvoslására a mai napig nem került so r. Amit azonban a képviselő úr az interpellációban mond, hogy kis létszámú állampolgárról van szó, és számottevően az ország teherbíró képességét nem veszélyezteti, az egy látszólag szép megállapítás, csak a helyessége kissé biceg, mivel az 1949. május 12től 1975. szeptember 25ig terjedő időszakban Magyarország 20 olyan nemzetközi vagyonjogi megállapodást kötött, amelyek alapján a magyar államnak helytállási kötelezettsége merülhet fel. Kétségtelen, hogy ezek közül érdekesek a Jugoszláv Szocialista Köztár sasággal és a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal kötött egyezmények, amiből érdemes idézni azokat a szép mondatokat, hogy "Attól az óhajtól vezettetve, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos egyes vagyonjogi kérdéseket a barátság és testvéri együttműködés s zellemében rendezzék." – ennek a jegyében állapodtak meg a béketábor sátora alatt úgy, hogy a magyar állampolgárokat csak egy szűk körben részesítették kárpótlásban, majd ezt követően a 17/1964es számú rendelet azért bizonyos kárpótlást – szűk korlátok kö zött – ezekért a jogsérelmekért nyújtott. Nem teljes körű a kárpótlás és a helytállási kötelezettség alapján az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, a Pénzintézeti Központ és az Igazságügyi Minisztérium együttesen készíti az ebbe a körbe bevonható károsultak kárpótlásáról szóló törvényjavaslatot. Nem is beszélünk arról, hogy nemcsak ez a 20 nemzetközi szerződés volt, hanem a párizsi békeszerződés 29. cikke még ráveti az árnyékát esetleges újabb kárpótlási követelésekre és igényekre, de nem lehet ily en körülmények között látványosan gyors és egyszerű az ügyintézés, mivel körülbelül tízezerre tehető a lehetséges kárpótoltak száma csak cseh és jugoszláv viszonylatban. Tehát ilyen körülmények között nyilvánvalóan gondos előkészítést igényel a törvényjava slat, de ígéretet tehetünk arra, hogy 1993. március 31ig a Kormány az Országgyűlés elé terjeszti a magyar állampolgárok külföldön elszenvedett jogsérelmei miatti kárpótlási igényét rendező törvényjavaslatot. Bízom benne, hogy ez a nem távoli határidő megn yugtató választ ad a kérdésre. Számtalan iratot kellett beszerezni, mert a 17/1964es rendelet alapján már részbeni kárpótlás történt, tehát erre is ki kell terjednie az átfogó törvényjavaslatnak. Én a vállalt határidőre és a rendezendő kárpótlási igények nevesítésére tekintettel kérem a válasz elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm államtitkár úr válaszát. Viszonválaszra átadom a szót Sipos Imre képviselőtársunknak. SIPOS IMRE, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államt itkár Úr! Elnézését kell kérnem, hogy Kávássy képviselőtársam kérdésére adott válasznál nem voltam jelen, külföldi tartózkodásom akadályozott meg ebben, tehát így nem értesültem arról, hogy ez a témakör már egyszer a Tisztelt Ház előtt volt. Államtitkár úr válaszából kiviláglik, hogy magyar állampolgárokat magyar területen ért sérelmekről volt szó az előző három kárpótlási törvényben. Jelen esetben is magyar állampolgárokról van szó, akik esetleg ottmaradásuk esetén életüket vesztették volna, és kénytelenek voltak az ország határain belülre, Magyarországra menekülni. Az én rendelkezésemre álló adatok szerint kisebb létszámú volt ezeknek a kárvallottaknak a száma – ha ez téves, akkor szintén elnézését kérem – , de akár négyszázan vannak, akár tízezren, mindenk éppen indokolt ezeket nem diszkriminatív módon, hanem egyöntetűen, minden magyar állampolgárt megillető módon rendezni.
