Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 7. hétfő, az őszi ülésszak 34. napja - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
2709 A másik tanulság, amit le lehet vonni ebből a törvényhe lyből, az az, hogy ésszerűtlenül keletkezett aktatömegekkel kellett az elmúlt évben foglalkozniuk az adóhatóságoknak. Ezt meg is kell jegyezni, hogy valóban az ésszerűtlen munka sok munkást igényel, ezt tapasztalhattuk már az előző rendszerben is. Ezt azér t érdemes megjegyezni, mert az APEH tisztviselői ma is azt nehezményezik, hogy kevés az emberük, kevés a pénzük és nagy a munkateher. A minap nyilatkozott erről az egyik újságban Minarik úr. De hogy a valóságra jobban fel tudjam hívni képviselőtársaim figy elmét, érdemes egykét adatot önök elé tárni. Az egyik az, hogy ebben az évben, tehát 1992ben, az előző 1991. évihez képest több mint ezer fővel nőtt az adóhivatal munkatársainak a létszáma és több mint egymilliárd forinttal az APEHra szánt költségvetési támogatás. Ehhez képest ebben az évben tovább emelkedik az összeg, méghozzá több mint félmilliárd forinttal. Tehát ez egy tendencia, tisztelt képviselőtársaim, amely tendenciából ki lehet olvasni azt is, mintha a Kormány az adózási morál egyébként kívánat os javításának eszközét abban látná, hogy az adóhivatali apparátust kell bővíteni és az adóhivatalt kell fejleszteni. Az általános vitában mondott beszédemben is felhívtam arra a figyelmet – és szeretnék kicsit részletesebben kitérni erre a tételre – , hogy az adózási morál javítása szerintünk nem elsősorban az adóhivatal létszáma bővítésének függvénye vagy az adminisztrációs terhek kiterjesztésének függvénye. Hanem szerintünk az adómorál javítása olyan dolgoktól is függ – és főként ezektől a dolgoktól – , mi nt az állami feladatok újragondolásának kérdése, hogy milyen feladatokat kellene az államnak finanszíroznia. Ez pedig – teljesen nyilvánvaló – , hogy államháztartási reformot követelne meg, amellyel a Kormány mind a mai napig adós maradt. De függ az adómorá l javítása a közpénzek felett rendelkezéssel bírók felelős döntéseitől is. Itt szeretném csak megemlíteni azt, hogy elfogadhatatlan számunkra például az olyan döntéselőkészítés, amelynek során egyszerűen nem tudják megmondani, hogy körülbelül mekkora terh ekkel járna egy adott állami döntés. Itt csak utalok az egy évvel ezelőtti egyházi ingatlan vitára, ahol többszöri kérdezősködésünk ellenére sem tudták megnevezni az illetékesek körülbelül sem azt az összeget, amekkorába annak a törvénynek a meghozatala ke rülhet. De függ például attól a felelősségtől is, amely azzal jár, hogyha egy új intézményt felállít az Országgyűlés, akkor számolni kell azzal, hogy az költségekkel jár, és illik a költségeket biztosítani, nem pedig azt gondolni, hogy ezekre a költségekre nincs szükség és ezért más területeket felelőtlenül túltámogatásban részesíteni. Mire gondolok itt, tisztelt Ház? A Parlament megszavazta az adatvédelmi törvényt, amelyben az adatvédelmi biztos felállításra került és jelenleg is már befejeztük az állampol gári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény általános vitáját, és az is meghozatalra kerül rövidesen. Ezeknek a biztosoknak a hivatalára egyetlen fillért nem irányoz elő a költségvetés, holott teljesen nyilvánvaló, hogy ezek pénzzel járnak. Ugyanakko r, tisztelt Ház, a Magyar órkutatási Irodára vagy a Szerencsejáték Alapot kezelő szervezet felállítására milliókat irányoz elő a költségvetés. Ezzel is jár felelősség, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy megfontoljuk, mihez érdemes költségvetési támogatást ny újtani és mihez nem. Ezzel áttérek egy nagyon fontos dologra, amely szintén az adózási morál javításához járulna hozzá, hogy olyan adófelhasználási módokat és célokat fogalmazna meg a Kormány, amelyek érthetőek a közvélemény számára, és mindezen túl nem ut olsósorban el is fogadhatók a nagy többség számára. Magyarul, a cél az lenne, hogy ne érezze idegen dolognak a polgár az adófizetést, hanem a kívánatos cél az lenne – mint ami a fejlettebb demokráciákban is előfordul – , hogy dicsekednek esetleg egyes ember ek azzal, hogy mekkora adóval járultak hozzá a közterhekhez. Ettől, tisztelt Ház, még odébb vagyunk. De mint mondtam, ennek több feltétele van, az ésszerű költekezés irányainak a kijelölése.
