Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 2. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - Borisz Jelcinnek, az Orosz Köztársaság elnökének a Szovjetunió 1956. évi magyarországi beavatkozásával kapcsolatos állásfoglalásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - MÉCS IMRE (SZDSZ)
2642 Felszólaló: Mécs Imre (SZDSZ) MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisz telt Ház! Hosszú, hosszú idők óta vártunk arra, évtizedeken keresztül, hogy megtörténjék ez a nemes gesztus, amit ez a robusztus, kedves orosz elnök, Borisz Jelcin megtett itt, a Parlament színe előtt. És különösen kedves volt az, hogy kiment a 301es parc ellába – újabb kori nemzeti emlékhelyünkre – , ahová évtizedeken keresztül csak lopva járhattunk, mert a rendőrség ellenőrizte, és elkergette azokat, akik ott virágokat akartak letenni. És akkor Oroszország elnöke meghajtotta fejét a mártírok előtt, és nagy on későn, de elégtételt nyújtott mindnyájunknak. Sokan nem érték meg ezt az elégtételt, sok milliárdan, akik erre vártak, többek között apám és nagybátyám is, barátaim: Donáth Ferenc, Mérei Ferenc, vagy Péterfy Miklós, aki velem egykorú lenne most, szintén halálra ítélt, szintén műszaki egyetemi hallgató, az újpesti Nemzeti Bizottság egyik irányítója, aki harmadik infarktusába 1983 áprilisában belehalt. Az újpesti temetőben néhány százan voltunk, amikor megemlékeztünk róla. (11.00) Forradalomnak neveztük a forradalmat, és kinyilvánítottuk azt, hogy a történelem csavarmenete előbb vagy utóbb kiássa eltemetett igazságainkat. Nem sokkal később bevittek a rendőrségre, izgatásért eljárást indítottak, s megkérdezték: hogy gondolom én ezt a kiásást, hogy a történel em csavarmenete kiássa eltemetett igazságainkat. Akkor jegyzőkönyvbe vették – azt mondtam – : úgy gondolom, hogy a Szovjetunió népei és vezetői be fogják látni, hogy nemcsak bűnt követtek el 1956ban, hanem történelmi hibát is, saját embereik, saját népük, saját társadalmuk ellen is hibát követtek el – ami politikai életben súlyosabb lehet, mint a bűn – , mert megakasztottak egy folyamatot, egy elinduló demokratizálási folyamatot. Egészen másképp nézett volna ki ennek az úgynevezett szocialista tábornak a kép e, hogyha akkor hagynak minket a magunk útján járni. Hadd mondjam el azt is, hogy 1988ban a Corvin moziban tartottuk közgyűlésünket – mármint a Szabad Demokraták Szövetsége – , és ott egyperces néma felállással adóztunk a hősöknek, akik '56ban harcoltak a szabadságért, és ugyancsak ott, egyperces néma felállásban emlékeztünk meg azokról a szegény kis orosz katonákról, azokról a kis 1718 éves srácokról, akiket idetereltek, akiket oktalan módon feláldoztak a diktatúra oltárán, holott szívük szerint – ha tud ták volna, hogy miről van szó – velünk harcoltak volna, mint ahogy át is szöktek szovjet kiskatonák és a mi sorainkban voltak, a mi sorainkban harcoltak is. Úgy gondolom, hogy nem lehet Borisz Jelcin itteni megnyilvánulásait kizárólag csak '56ra korlátozn i. Sokkal hosszabb ideje kerültünk konfliktusba egymással, mármint a magyarság és Oroszország. Nemcsak a múlt századi, 1849es intervencióra gondolok, hanem arra is, hogy 1944 – 45ben a szovjet csapatok – amelynek a zömét az oroszok képviselték – szabadítot ták fel Magyarországot, és igenis ki kell mondani ezt a szót: a náci uralom és az őrült magyar fasiszta nyilas uralom alól. Mécs László nagybátyám akkor írt egy verset, s azt írta, hogy "Legyőzték a germánt, én is így gondoltam, mégsem így gondoltam." S it t van a tragédia, ebben a "mégsem így gondoltam"ban. '45 és '47 között megindult a magyar demokráciának a bimbózása, fejlődése, és ha az oroszok a békeszerződés után kivonulnak Magyarországról, akkor történelmünkben rendkívül pozitív szerepet töltöttek vo lna be, úgy is vonultak volna be a történelemkönyvünkbe. Elfelejtettük volna a "davaj csaszi"t meg a többi dolgot, mert lehetővé tették, hogy Magyarország szakítson a múltjával és végre demokráciát építsen. Erről sem szabad elfeledkezni. Úgy gondolom, én megtehetem, hogy erre is felhívom az önök figyelmét, hogy volt egy ilyen gesztusa is Oroszországnak, és ennek a tükrében azt hiszem, hogy nekünk is másképp kell az 1941es hadbalépést és a mi intervenciónkat vizsgálni. Úgy gondolom, nagyon helyénvaló ez a határozati javaslat, amit beterjesztettek. Talán szerencsés és jobb ízű lett volna, hogyha ezt valamennyi frakciója a Parlamentnek és a függetlenek együtt
