Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 2. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - Borisz Jelcinnek, az Orosz Köztársaság elnökének a Szovjetunió 1956. évi magyarországi beavatkozásával kapcsolatos állásfoglalásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (független)
2640 korábban – választási kampánya során és azt követően is – jogos sérelmekre építve, de olykorolykor úgy gondoljuk, indokolatlanul sértette a z akkori Szovjetunió népeinek érzékenységét is. Talán jó lett volna, hogyha ez a kezdeményezés hatpárti kezdeményezés lett volna. Én úgy gondolom, hogy az itt ülő ellenzéki pártok – természetesen csak a saját pártom képviselőcsoportja nevében van jogom nyi latkozni – örömmel csatlakoztak volna egy ilyesfajta hatpárti kezdeményezéshez. Ez kifejezte volna azt, hogy ebben a kérdésben, ebben a Parlamentben mindenképpen konszenzus van. Mi is úgy látjuk, hogy Borisz Jelcin látogatásának és ennek az aktusának jelen tőségét aláhúzza, hogy nyilatkozata, az itt elmondott beszéde, a főhajtás Nagy Imre és mártírtársai sírja előtt elégtételt adott mindazoknak, akik áldozatai voltak a Szovjetunió akkori beavatkozásának. Úgy gondoljuk, hogy Jelcinnek ez a lépése kritikája vo lt, mégpedig kemény kritikája egy, a más népek alávetésére épülő birodalmi gondolkodásnak és birodalmi politikának, és kritikája volt egy alapjaiban hibás rendszernek is. És örvendetes, hogy Oroszország, amely feltétlenül az európai térség jelentős hatalma , nagyhatalma marad, nemzetközi kapcsolatait, nemzetközi magatartását – Jelcin aktusából kiindulva új alapokra kívánja helyezni. Gyakorlati jelentőségét e lépésnek abban látjuk, hogy ez a két ország között feloldotta a történelmi görcsöket. A történelmi gö rcsöket, amelyek mindkét oldalon érthetően jelentkeztek, és ezzel megteremtette a valóban új típusú, az egyenjogúságra, egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletére épülő kapcsolatrendszer alapjait. (10.50) És ennek jelentősége annál is inkább nagy, mert Orosz ország számunkra – e térség nagyhatalma lévén – megkülönböztetetten fontos partner. Végül talán még egy tanulság, hiszen Csépe Béla képviselőtársam, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője, joggal emlékeztetett arra, hogy azok, akik korábban együtt k üzdöttek egy hibás rendszer ellen – bár én valószínűleg szélesebb értelemben gondolom ezt, mint ő tette – , azok most egymásnak feszülnek, indulataikkal egymás ellen fordulnak. Én úgy gondolom, hogyha igaz az, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a teljes igazs ág feltárása és az ezen alapuló megbékélés elengedhetetlen feltétel, akkor igaz kell legyen az is, hogy az ország felvirágzásának is elengedhetetlen feltétele az igazság teljes feltárása és a megbékélés az egész nemzet, az ország felvirágzása javára. Számu nkra ez is tanulság Borisz Jelcin látogatásából és példa értékű, történelmi jelentőségű gesztusából. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Dénes János független képviselő. Felszólaló: Dénes János (független) DÉN ES JÁNOS (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. 1956. október 23án Magyarországon igazságrobbanás történt. Ennek az igazságrobbanásnak a fényénél a világ megtudhatta, hogy mi fenyegeti az egész világot. 1956. november 4én ezt a fo rradalmat sárbavérbe tiporták, és utána, eltelt 36 esztendő után megjelenik a fő szónoki pulpituson Borisz Jelcin, és elhangzik az ő szájából az a – általam is rendkívül nagyra becsült – gesztus, amit egy ilyen jelentős, még ma is nagyhatalom képviselője megtehetett. Amikor erről beszélünk, amikor ezt így, erkölcsi elégtétellel tudomásul vesszük, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy mi történt minálunk az utóbbi években. Illyés Gyula "Egy mondat a zsarnokságról" című versét, első olvasat után, ma egy magá ra valamit is adó előadónak már úgy kell előadnia, hogy "Egy mondat a cinkosságról" … Mert mi így jutottunk el ide, eddig a napig.
