Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 1. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - A világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
2619 Lehet, hogy egy olyan világkiállítást kéne hirdetni, ami nagyon szakosított, mondjuk egy bélyegvilágkiállí tás talán még belefér abba az időbe, ami előttünk van. Vagy ahogy egy vitán már elhangzott, hogy a Bechtel csinált egy jó tanulmányt arról, hogy hogyan lehet kivitelezni, hogyan lehet finanszírozni ebben az előttünk lévő körülbelül három esztendőben ezt a munkát. Ebben a vitában elmondtuk, hogy az az érzésünk, hogy még a Bechtel képes rá, hogy megcsinálja. De nem a Bechtel csinálja, vagy ha igen, akkor úgy lesz, ahogy Kuncze Gábor ezt megemlítette, hogy nem a magyar vállalkozóknak a lehetőségeit fogja bővít eni a világkiállítás, hanem valaki másét. Tehát mi támogattuk egy évvel ezelőtt, más feltételek között és más elmondott vélemények mellett, mint amit ma megismerünk a beszámolókból, illetve az elénk terjesztett törvényekből, törvényjavaslatból. Má s feltételek mellett támogattuk a világkiállítást. Szó volt arról, hogy vállalkozásélénkítésre szánják, szó volt arról, hogy '90es árakon 17 milliárdos költségvetési terhet kell, hogy felvállaljon az ország, szó volt arról, hogy egy demokratikus rendszerb en próbáljuk megvalósítani ezt a világkiállítást. Ha elolvassák a törvényt, abban különböző funkciók és különböző együttműködési kötelezettségek kerültek rögzítésre, és úgy tűnik, hogy megint akadtak jogászok, akik kiforgatták ezt az általunk közösen elfog adott törvényt, legalábbis abban még mi is benne voltunk, úgy forgatták ki, hogy a három funkciót: a Világkiállítási Tanács, a főbiztos és a Világkiállítási Programiroda vezetőjének funkcióját egy személyben egyesítették, és ezzel önök az együttműködési pr oblémákat egyszer s mindenkorra rendezték. De ebben az együttműködésben természetesen az az apróság, hogyha önök visszaemlékeznek, a törvényből kiszavazásra kerültek bizonyos kétharmados elemek annak érdekében, hogy a Kormány és a főváros közötti együttműk ödés megvalósuljon, hogy csak együttműködésben és békében lehet megvalósítani ezt a világkiállítást. Önök ezt akkor tudomásul vették, de az új szellemű törvényt nem hajtották végre a gyakorlatban. Az együttműködésnek én a normális színvonalát nem érzékelem a mai napig sem, és ez nem érzékelhető ebből az előterjesztésből sem. Erről szintén esett szó már Kuncze Gábor hozzászólásában. Tekintettel arra, hogy az akkor elfogadott törvény szellemét nem követték, és a szövegét sem tartják be, ezért sem tudjuk a tov ábbiakban támogatni a világkiállítás megszervezésére irányuló munkát. Szeretnék az előttünk lévő törvényről szintén néhány szót szólni. Az alap megteremtése, úgy érezzük, hogy egy rendkívül mesterkélt megoldás a világkiállítás finanszírozására, és az elmúl t évben elhalasztott megoldásokat ezzel kívánják pótolni. Rossz módszerekkel. Olyan módszerekkel, ahol másra hárítják át a költséget, mint amiről eleinte eleve a kiállítás szervezése kapcsán szó volt. Nem tudjuk elfogadni azt, és ezt a költségvetési szavaz ásnál, illetve annak gazdasági bizottsági vitájában is érzékeltettük, elmondtuk, hogy a következő kormányokra hárítják ennek a Parlamentnek a vállalását. Nem lehet elfogadni azt, hogy egy olyan garanciarendszerben, hogy '96tól visszavásárlásra kerülnének a kötvénykibocsátások, kerüljön megfinanszírozásra a világkiállításnak a nagyobbik hányada. Nem lehet elfogadni azt, hogy olyan forrásokkal nem számolnak, mint például amiről nagyon sok szó volt az elfogadtatás előtt, a koncessziós bevételek forrásai. Nem lehet elfogadni azt, hogy a privatizációs bevételeket viszont itt használjuk föl, szemben azzal az eddig is hibásan alkalmazott gyakorlattal, illetve szemben azokkal a privatizációs törvényben lerögzített elvekkel, amelyekről korábban tárgyaltunk. Nem lehe t elfogadni azt, hogy az alapok kezelésére az itt leírt együttműködéseket tulajdonképpen negligáló módszereket kívánják alkalmazni. (23.50)
