Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 1. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyi államtitkár:
2472 nyelvű felirat, Mátyás király egykori aláírásának a reprodukciója, "Mathias Re x". Éppen azért latinul, hogy senkinek az előítéletét, történelmi vélekedését ne sértse. Ennek a feliratnak a helyébe Funar polgármester – tudomásom szerint a hatályos román törvényekkel is ellentétben, mindenképpen így nyilatkozott Kolozs megye prefektusa , hogy ehhez nincs joga – egy román nyelvű feliratot kíván helyezni, amely egy idézet Nikolai Jorge román történésztől, amely azt állítja, hogy Mátyás királyt csak saját népe győzte le – értsd a román nép – , amikor Moldvával harcolt. Ez az akció nyilvánval óan sérti az erdélyi magyarság érzékenységét, és az RMDSZ tiltakozása kifejti, hogy ebben az erdélyi magyarság történelmi emlékezetének és múltjának kulturális megsemmisítését látja, amely bevezetése lehet egy politikai akciósorozatnak, amely joggal váltja ki aggodalmunkat. Szeretném, ha a Kormány a szokásos diplomáciai csatornákon kifejezné ezzel kapcsolatos aggodalmát, ebben meggyőződésem szerint élvezné az ellenzék teljes körű támogatását. Szeretnék még valamit ehhez a dologhoz hozzáfűzni: Ami most Koloz svárott történik, amint önök tudhatják a rádióhírekből és a sajtó jelentéseiből, igen feszült helyzet alakult ki, Kolozsvár főterén román és magyar csoportok állnak. Ez – mondom – csak egy végpontja egy sorozatnak. (9.20) És ez nemcsak Romániában történik – tudják jól, hogy Szlovákiában is kétnyelvű feliratokat szedtek le, magyar feliratokat távolítottak el. Kolozsvárott az utolsó magyar utcaneveket szüntetik meg; kiköltöztették a szerkesztőségi helyiségükből magyar folyóiratok munkatársait – a provokációk számát nyugodtan lehetne szaporítani további példákkal. Én azt hiszem, a magyar Országgyűlés, a magyar politikai spektrum minden oldala kellő türelmet tanúsított mostanáig ezekben a dolgokban. Senki nem vádolhat bennünket azzal, hogy türelmetlen vagy heves kedő gesztusokkal ebben a Házban akadályoztuk volna az országaink közötti megértést. Egyszer azonban minden türelemnek elérkezik a vége – az én türelmem vége most érkezett el, holott már korábban is természetesen számtalanszor lett volna alkalom arra, hogy szóljunk, és a keleteurópai megértés érdekében visszatartottuk magunkat a parlamenti patkó minden oldalán attól, hogy hevesen fölemeljük a szavunkat ezekben a dolgokban. Ugyanakkor szeretnék valamit leszögezni: Funar polgármester téved, ha azt képzeli, h ogy az erdélyi magyarság történelmi emlékezetét el lehet törölni, mindenki téved, hogyha azt gondolja, hogy egy utcatábla fölszögezésével vagy levételével meg lehet semmisíteni a történelmet. És hogyha már Kolozsváron az utcán a történelmi nevek nincsenek ott, legalább a magyar Országgyűlés jegyzőkönyvében ott lesz, ha én azt mondom, hogy Farkas utca, ha azt mondom, hogy Postakert utca, ha azt mondom, Lincegh utca, ha azt mondom, hogy Forduló utca, ha azt mondom, hogy Szénafüvek, ha azt mondom, hogy Kőmálal ja… Ezek azok a nevek, amelyek Kolozsvár történelmét jelzik, és ha másutt nincs helyük, legalább legyen helyük a magyar Országgyűlés jegyzőkönyvében. Köszönöm szépen. (Általános nagy taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. A külügyi államtitkár úr kíván sz ólni. Napirend előtti felszólaló: Dr. Kelemen András külügyi államtitkár KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyi államtitkár: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Köszönettel vettem ezt a felszólalást, de az Országgyűlés tájékoztatása végett el kell mondanom, hogy minden esetbe n, amikor inzultus éri a magyar kisebbséget, mindegyik formában, amit Tamás Gáspár Miklós úr említett, megtettük és megtesszük ezeket az elhárító lépéseket, lehetőleg oly módon, hogy egyértelművé váljék a – talán objektívnek tekinthető – közvélemény előtt is, hogy itt egy szilárd elvi megközelítésről van szó, és
