Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 24. kedd, az őszi ülésszak 29. napja - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
2267 beteg nem tud élni ezekkel a jogaival, mert nincs érdekeltté téve a másik fél, az egészségügy abban, hogy tényleg vegye figyelembe ezeket az érdekeket. Tehát ez a reform, rendkívül röviden, és hadd ne beszéljek erről. Nagyon sz ívesen hosszabban is beszélnék, de már így is a 16. perc végén tartok. Mit lehet tenni ilyenkor, amikor egy reformot szűkülő gazdaságban, feszített költségvetés mellett kell végrehajtanunk? Ez az alapkérdés. Szabade ezt vállalni? Mert nyilván ennek az len ne az ára, ha több munkát követelek az egészségügytől, akkor mindjárt az elején ezért többet fizessek neki. Mert különben ellenérdekelt lesz; azt fogja mondani, hogy a reform csak bajjal jár, semmi hasznom nincs belőle. És ha ellenérdekelt valamilyen szakm ai közösség, akkor meg tudja akadályozni azt, amit akar. Már láttuk, hogy ez egy ilyen, erre képes közösség. De ha nem kezdjük el a reformot, és nem izzadjuk ki azt a nem sok pénzt – tavaly 2,6 milliárdot, 2600 millió forintot az alapellátási reform plusz finanszírozására, idén erre 5,2t, a járóbeteg szakellátásra, kórházakra 10 valamennyit, ami messze nem elég, de valami, akkor ugyanabban a struktúrában, amiben megint egyetértettünk, a mai struktúrában az egészségügy egyre többe fog kerülni, egyre kevésbé lesz eredményes. Én csak azt kérem, hogy a felajánlott konstruktív együttműködés szellemében azon törjük a fejünket, hogyan lehet olcsó húsból is nem túlságosan híg levest főzni az egészségügy számára. (Közbeszólás: Ahhoz fűszerek is kellenek!) Igen, só i s kell bele, paprika is, fűszer. De csak hozott anyagból lehet főzni, csak abból, ami van a spájzban! Ennyi van a spájzban! 2550 dollár fejenként, amit megtermelni képest most ez az ország. Hadd ne mondjam, mi mindenre kell ebből költeni, ezt elmondják a g azdaságpolitikusok. A mi célunk, hogy ebből a szelet kenyérből minél nagyobb darabot tudjunk azokkal az érvekkel megszerezni, hogy az egészségügy megújítása hosszabb távon gazdaságosabb, jobb legyen; talán meg tud felelni a kor tudományos kihívásainak; a b etegek számára mindenképpen jobb kell legyen. Végül is parlamenti képviselőként mindannyiunknak eszébe kell jutnia annak a nyomasztó egészségügyi, közegészségügyi helyzetnek, ami miatt Európa legvégén kullogunk. A legalacsonyabb a várható életkorunk a férf iaknál, nőknél. Csak a románoknál rosszabb, de mondtam, hogy nem mondok statisztikát, tehát tényleg leállok. Tehát ilyen helyzetben minden kormánynak, minden felelős parlamentnek és minden politikusnak be kell látnia, ha a nemzet sorsáért igazán aggódik és tenni kíván, akkor be kell látnia és el kell fogadnia, hogy csak egészséges népnek lehet jövője, mert egy beteg társadalom beteg embereivel nem lehet felépíteni egy teljesen új gazdasági struktúrát. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor tényleg az lesz, hogy az egészségügy katasztrofális helyzete még tovább fokozódik. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Több képviselőtársunk nem jelezte felszólalási szándékát. Egy módszerbeli kérdésre szeretnék kitérni, nem címezve senkinek. De valóban így hallgatva a felszólalásokat, mintha kezdene a mi Országgyűlésünkben elterjedni az a fajta megközelítés, hogy a szakemberek beszélgetnek egymással. Nem nagy baj ez, de azt hiszem, ezeknek a dolgoknak jó részét a bizottságokban kelle ne megoldani. Csak mint munkamódszerre és megközelítésre hívom fel a figyelmet. Tudniillik valóban úgy van, ahogy a legutóbbi felszólaló mondta: a tévében nézik az emberek. Meg aztán másoknak is érteni kellene, hogy miről van szó tulajdonképpen. Tehát ezt csak azért mondom, nemcsak ezzel a kérdéssel összefüggésben. Tegnap este féltizenegyig hallgattuk, ahogy kibontakoztak egyesek, és Karthágótól kezdve Budapestig minden napirenden volt. Nincs jogom nekem ebbe beleavatkozni, csak saját érdekünkben, az Ország gyűlés munkájának hatékonysága szempontjából gondoltam ezt a megjegyzést tenni. Most tehát arról van szó, hogy több jelentkező nincs, és az általános vitát. (Dr. Kis Gyula: De van!) .Igen, kétperces. KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
