Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 24. kedd, az őszi ülésszak 29. napja - A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
2236 Felszólaló: Deutsch Tamás a FID ESZ képviselőcsoport nevében DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ez most egy "alvezér"szónoklat lesz. Az általános vita elején elhangzottak a "fővezér"szónoklatok, most én egy "alvezér"szónoklatot fogok "e lkövetni". Tisztelt Parlament! Visszaemlékezve az általános vita megkezdésére, amikor igen tisztelt képviselőtársaim a különböző frakciók képviseletében elmondták a vezérszónoklatukat a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló törvé nyjavaslattal kapcsolatban, akkor szinte valamennyien – kormánypártiak és ellenzékiek is – úgy fogalmaztak, hogy a törvény sok kifogásolható, részben vagy egészben módosítandó megfogalmazásához képest is messzemenően üdvözlendő szándék az, hogy végre ez a törvény elkészült, hisz ez – ahogy ezt Morvay államtitkár úr is az expozéjában elmondta – olyan biztonságot, olyan tervezhetőséget jelent az önkormányzatok számára, amelyre már rég szükség lett volna a címzett és céltámogatásokkal kapcsolatban. Nekem ezzel a megfogalmazással kapcsolatban – amelyet súlyos vagy kevésbé súlyos kritikák mellett – mondom még egyszer, minden oldalról üdvözölték a szándékot – , az a Mátyás királyról szóló mese jutott eszembe, amikor a leány hoz is ajándékot, meg nem hoz is ajándéko t, köszön is tulajdonképpen, meg nem köszön is! Tulajdonképpen ennek a törvényjavaslatnak az üdvözlése egy kicsit eltakarta azokat a súlyos hibákat vagy súlyos kétségeket, anmelyek azonban véleményünk szerint elmondhatók ezzel a törvényjavaslattal kapcsola tban. Én azt tudom mondani, talán ha a szándékok üdvözléséről van már szó, hogy mindaddig üdvözölhető volt az erre a törvényre irányuló szándék, ameddig tulajdonképpen ez a törvényjavaslat el nem készült. Abban a folyamatban, ameddig az önkormányzati bizot tság a Belügyminisztérium különböző törvényszabályozási koncepcióiról tárgyalt, mód és lehetőség nyílt arra talán, hogy ott kifejtjük a véleményünket, volt arra remény, hogy végeredményben nem egy ilyen törvényjavaslat kerül benyújtásra. Ezzel a törvényjav aslattal kapcsolatban tudniillik az az alapvető kifogás, hogy ez a törvényjavaslat természetesen jelentős módosításokkal elfogadható, azonban úgy ítélem meg, hogy e mögött a törvényjavaslat mögött egy általunk nem támogatható vagy egy általunk el nem fogad ható kormányzati politikai döntés húzódik meg. A törvény megfogalmazása mögött meglévő, a törvénnyel kapcsolatos konkrét politikai állásfoglalás az, amit mi a Kormány részéről nem tudunk elfogadni. Ennek megfelelően természetesen hogyha változhatatlannak t ekintjük ezt a keretet, mármint a politikai döntés által meghatározott keretet, akkor is mód és lehetőség nyílik talán arra, hogy valamilyen mértékben javítsuk ezt a törvényt, mégis mi úgy ítéljük meg, hogy magának a törvénynek a megfogalmazására, a törvén y kodifikálására vonatkozó politikai döntési szándékot kéne szerintünk nem is kis részben módosítani. Azt gondolom, hogy érdemes rövid ideig egy kis kitérőt tenni a költségvetési törvénnyel és ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, mert bár talán egy kic sit meglepőnek tűnik a hasonlat, de tulajdonképpen ennek a törvénynek, mint eljárásjogi törvénynek az anyagi jogi jogszabálya – az a költségvetés, természetesen nem a klasszikus értelemben, hisz az anyagipénzügyi fedezeteit a céltámogatási rendszernek, en nek az új módon megfogalmazott céltámogatási rendszernek az anyagi feltételeit a mindenkori költségvetési törvény fogalmazza meg. Ezzel kapcsolatban azért annyit hadd mondjak meg, hogy inkább a költségvetési törvényben érhető tetten talán az a kifogásolhat ó kormányzati politikai viszonyulás az egész önkormányzati rendszerhez, amely a mi véleményünk szerint érvényesül a most tárgyalt céltámogatási törvény megfogalmazásakor is. Miről van szó a mi véleményünk szerint? Nem vagyok annyira naiv, vagy nem vagyunk annyira naivak, hogy ne gondolnánk, vagy ne tudnánk, hogy valamennyi demokráciában lényegében az
