Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 24. kedd, az őszi ülésszak 29. napja - A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MEZEY KÁROLY, DR. (MDF)
2230 erő megtakarítása lehetetlen ahhoz, hogy nagyobb beruházáshoz kezdjenek az eddigi pályázatok alapján. Ezt a tapasztalatot a törvényelőkészítő is figyelembe vette, és az önkormányzatok részére saját forrás pótlására a c éltámogatási kiegészítő keretet óhajtja létrehozni. Bár a szándék jó, véleményem szerint a módszer nem megfelelő. Az indoklás szerint ugyanis e keretből szintén pályázat útján lehet majd eszközöket nyerni, ami azt jelenti, hogy a nagyobb beruházásokhoz ele gendő forrással nem rendelkező elmaradott települések csak akkor nyújthatnak be céltámogatási igényt, ha előbb a céltámogatási kiegészítő keret pályázatát elnyerik. Ez jelentősen növeli a bürokráciát, és mivel egyedi elbírálást helyez kilátásba az indoklás , a bizonytalanságot is, hiszen elmélyíti az elmaradott települések örök vitáját arról, ki az elmaradottabb, kit illet meg nagyobb támogatás. Mivel e pályázati rendszer még nem létezik, természetesen leghamarabb csak 1994ben léphetne életbe. Ha az indoklá sban megjelölt tárca e pályázati rendszert néhány héten belül nem készíti el, akkor a címzett és céltámogatási pályázatok következő évi elbírálására vonatkozó március 14i határidőt figyelembe véve csak 1995ben működhetne először a céltámogatási kiegészít ő rendszer. Azt hiszem, sokan gondoljuk úgy, hogy fejlődésében ennyire kettészakadt országgal nem masírozhatunk Európába, ezért nyilvánvaló, hogy az elmaradott térségek a céltámogatási rendszeren keresztül történő felzárkóztatása azonnali feladat, nem várh at '94ig vagy '95ig. Ez ellentétes volna a Kormány eddigi – általam nagyra értékelt – térségpolitikájával, és különösen ésszerűtlen azért is, mert '95/'96ra a Világkiállítás beruházásaival tovább nőne az ismert szakadék az ország egyes vidékei között, h a más módon azt nem kompenzáljuk. Ezért javaslatom a következő: évenként jogszabály készül a társadalmilag, gazdaságilag elmaradott térségek településeinek listájáról. A címzett és céltámogatásról szóló törvény ezt vegye figyelembe, és ezen települések szá mára 20%kal kisebb saját forrást írjon elő. Ez lehetővé tenné, hogy a céltámogatások már 1993ban figyelembe vegyék az elmaradott térségek saját erő elégtelenségét, és ez a rendszer is beépüljön a Kormány térségi politikájába. (9.50) Az erre vonatkozó mód osító indítványt Sápi József képviselőtársammal nyújtottuk be, és ezúttal is tisztelettel kérjük az Országgyűlés mindkét oldalának támogatását e kétségtelenül nemes ügyben. A törvényjavaslat új eleme, hogy az Országgyűlés a Kormány javaslatára új induló cé ltámogatási igényekre vonatkozóan szűkítheti a célok körét, módosíthatja a támogatási arányokat és felfüggesztheti a céltámogatási rendszer működését. Ahogy az idei és vélhetően még a jövő évi költségvetést látom, voltaképpen ez a paragrafus tisztességes m egnyilvánulás az előterjesztő részéről. Ha ez a paragrafus benne marad a törvényben, úgy szeretnénk, ha a szűkítés, módosítás, felfüggesztés lépcsőzetes lenne, és először a nem elmaradott térségekre vonatkozna. Ezt az ó hajunkat az elmaradott térségek nevében és képviseletében szintén Sápi József képviselőtársammal egy másik módosító javaslatban fogalmaztuk meg. Végül egy olyan dologról szólok, ami nincs benne a törvényjavaslatban, de mégis érinti a címzett és céltámogatá si rendszert. Ez a kérdés nem elmaradott térségekre, hanem egy elhanyagolt tulajdonosi szférára vonatkozik. Nincs ugyanis szektorsemlegesség olyan célok, beruházások esetén, amikor újonnan fellépő tulajdonosok szerepvállalással közcélú szolgáltatást nyújta nak, és ezzel terheket vettek át az önkormányzatoktól. Ezt a problémát leginkább az egyházi ingatlanok esetében tapasztaljuk. Az egyházak ma jelentős mértékben vesznek át feladatot az önkormányzatoktól az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás és az ifjúságvédelem területén. Létesítményeik működtetése vonatkozásában az 1990. évi IV. törvény biztosítja a finanszírozás szektorsemlegességét normatív támogatás formájában. Ez azonban nem valósul meg e közcélokat szolgáló intézmények ingatlanainak karbantar tása, felújítása és bővítése vonatkozásában.
