Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
2214 A próféták lényéből az a magatartás fakadt, hogy környezetük szemébe vágják mindig és bármely körülm ény közepette az igazságot, de osztályrészük emiatt gyakran a megkövezés, a börtöncella vagy a száműzetés volt. Képviselőtársam, dr. Szentágothai János akadémikus úr az általános vitában kijelentette, hogy a biológia mai állása szerint a terhességmegszakít ás egyértelműen gyilkosságnak tekinthető. Úgy tudom, hogy e tárgyban nála képzettebb, e tudományban járatosabb, azaz a gyilkosság állítására vagy tagadására illetékesebb képviselő ma nem ül a Parlamentben. De a gyilkosság tényének a megállapításához akadém ikus képviselőtársam azt is hozzátette, hogy az ebből fakadó erkölcsi következtetést csakis ő kívánja levonni, és ezt az erkölcsi szemléletet nem kívánja másra ráerőltetni. Ez itt megint egy lényeges elágazási pontja a vitának. Hol kezdődik és hol végződik a saját erkölcs másra erőltetése? Gondoljanak képviselőtársaim egy pillanatra Móricz Zsigmond Barbárok című elbeszélésére. A veres juhász, aki megölte juhásztársát és annak 10 esztendős fiát, így megszerezte a másik juhász nyáját, fel sem fogta, meg sem é rtette a bírói elítélés okát, hiszen évezredek óta a pusztán az erősebbnek volt igaza, annak, akinek gyorsabban sújtott le a fokosa, és erősebb volt a komondora. A nadrágos bíró a saját értékítéletét akarta ráerőltetni, amit az elítélt fel sem fogott. Az á tnevelés reménytelenségének a láttára nem véletlenül fakadt ki a bíró száján a "barbárok" minősítés, hiszen ezen a pusztai életszemléleten a hosszú börtönbüntetés nemigen tudott mit változtatni. Mi tehát a világnézeti ráerőltetés mércéje? Ismeretes, hogy a z angol gyarmati hatóságok, ha nem is szigorúan, de büntették az emberevést a Salamonszigeteken, Pápua ÚjGuineában, vagy a Fidzsiken. Nem a szükség diktálta az ilyen jellegű húsfogyasztást, hanem az a hiedelem, hogy az eledelül szolgáló személy még hátra levő életereje átköltözik és csatlakozik az elfogyasztó életerejéhez. Nem tekintették tehát bűnözőnek a rajtakapottakat, de érzékeltetni kívánták vele ebben a kérdésben a hatóságok által képviselt világnézetet is. A Borneó szigetén élő dajákok korábban csa k azt tekintették férfinak, aki emberfejjel tudta tanúsítani nemzetsége előtt, hogy harcos korba lépett. Az indonéz és a malaysiai hatóságok szívós oktatói és rendőri munkával ráerőltették a dajákokra saját világszemléletüket, amely szerint a férfiasság és az emberfejbeszerzés között nincs közvetlen oksági kapcsolat. Mit csináljunk mi? Hiszen nem csupán szankciók jelenthetnek világnézeti ráerőltetést, hanem sokak szemében ráerőltetés jellegű az igazság kimondása, pusztán a tények olyan rideg és akadémikusi megállapítása is, ahogyan ezt Szentágothai képviselőtársam kimondta. Az igazmondás hiánya okozta világnézeti zavarra csupán egy példát hadd említsek. Több nyugateurópai állatvédő párt elérte, hogy megtiltsák a legfinomabb tapintású karakül prémek behozata lát. Mint ismeretes, a karakül azért a legselymesebb tapintású prém, mert a még meg nem született báránymagzatok bőréből készül. Az állatvédő és zöldszervezeteknek a behozatali tilalom elrendelése nem elegendő. Más jellegű termékek behozatalának a tilalmát is el akarják érni azon országokkal szemben, ahol karakül prémet egyáltalán készítenek. Világnézeti, szemléleti zavart azért emlegetek, mert a tapasztalatok szerint ugyanezen kitartó tüntetők egy hányada habozás nélkül tüntetne a terhességmegszakítás – sz erinte emberi – jogáért is, azaz jobban sajnálnák a bárányokat, mint az embereket. Kormánypárti képviselőknek gyakran a szemére hányják, hogy kormánybuktató következménnyel járhat a terhességmegszakítás vitájában még annak a véleménynek a túlzott hangoztat ása is, hogy a művi abortusz lényegében az emberi élet szándékos kioltása, azaz gyilkosság. Nekünk nem prófétáknak, hanem ügyes politikusoknak kell lennünk, hallatszanak az intelmek. Nem egy újság, folyóirat hozza fel példának az amerikai választásokon mos t győztes Demokrata Párt példáját, a valaha déli rabszolgatartó ültetvényesek pártját, amely pártot még néhány évtizede a KuKluxKlannal való együttműködéssel, fajgyűlölettel vádoltak, úgy tudott ma győzni, hogy az emberi jogok iránti elkötelezettségét má r senki nem vonja kétségbe, és ezzel együtt megtartotta a déli ültetvényesek, a farmerek, s a kertvárosi középosztály bizalmát, megőrizte évszázados szavazói bázisát. Ezt a fontolva haladást kell követnünk, és az ilyen ügyes, választói
