Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - MIKLÓS ÁRPÁD (MDF)
2208 Felszólaló: Miklós Árpád (MDF) MIKLÓS ÁRPÁD (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót a magzatvédelmi törvény vitájában, mert szeretném együttgondolkodásra késztetni a téma iránt érdeklődő állampolgáro kat. Nem vagyok orvos. Matematika – fizika szakos középiskolai tanár vagyok, de a terhességmegszakítás problémája gyakran előkerült az osztályfőnöki óráimon. Pontosan olyan korosztályt tanítottam, akiknek erről a problémáról alapvetően fontos beszélni egy os ztályfőnöknek. Meggyőződésem, hogy a huszadik század végén olyan törvényeket kell alkotni a képviselőknek, amelyek a lehetőségekhez képest egységes logikai rendszerbe ágyazhatók, és ilyen értelemben koherenciában vannak más törvényekkel. Ahhoz, hogy a leen dő törvényünket logikusan végiggondoljuk, először le kell rögzíteni olyan alapelveket – nevezhetjük őket akár axiómáknak is – , amelyeket a társadalom nagyon nagy többsége elfogad. Miután ez megvan, ezekből az alapelvekből kell logikus következtetéshez jutn unk. Én ilyen alapelvnek tartom, hogy az ember szabadnak születik, szabadon rendelkezik önmagával, szabadon kamatoztathatja tehetségét és kiteljesítheti egyéniségét. Ez – meggyőződésem szerint – olyan alapelv, amit a társadalom nagyon nagy többsége elfogad . Így rögtön fölmerül a kérdés, hogy vane joga a társadalomnak törvényekkel korlátozni az egyéni szabadságot. Gyorsan beláthatjuk hogy van joga, és korlátozza is sok olyan esetben, aminek jogosságát nem hiszem, hogy sok ember vitatja. Például senki sem öl heti meg embertársát büntetlenül azért, hogy önmagát kiteljesítse. Ennél van sokkal kevésbé durva példa is. A törvény határozottan tiltja az alkoholos állapotban történő autóvezetést. Tehát attól még, hogy én szabad ember vagyok, nem tehetem meg, hogy jól berúgok és utána hazavezetem az autómat. A tiltás teljesen jogos, mert aki részegen vezeti az autóját, nagy valószínűséggel veszélyezteti embertársainak az életét vagy testi épségét. Ezen megfigyelések után én második alapelvnek tekintem azt, hogy az ember szabadságát csak akkor jogos korlátozni, ha cselekedetével embertársai életét, egészségét vagy testi épségét veszélyezteti. Gondolom, ezzel az alapelvvel is egyetért a társadalom nagy része. Még egy alapkérdésben kell megegyezni, mielőtt a magzatvédelmi t örvényjavaslatra rátérnénk. Ez a kérdés a következő: jogilag embernek tekinthetőe a magzat, vagy nem? Itt már nehezebb a megegyezés, mert bármit is válaszolunk a kérdésre, azt sokkal többen fogják vitatni, mint az előző két alapelvet. Mivel az előbb felte tt kérdésre kétféle válasz lehetséges, ezért a magzatvédelmi törvényt mind a két válasz esetén végig kell gondolni. Ha abból indulunk ki, hogy a magzat ember, akkor az előző két alapelvvel együtt csak olyan következtetésre juthatunk, hogy terhességmegszakí tást végrehajtani tilos, hisz azzal embert ölünk, embert ölni viszont a második alapelvünk értelmében nem szabad. Különben is, Magyarországon eltörölték a halálbüntetést, tehát még súlyos bűnöket elkövető embereket sem szabad kivégezni. Vizsgáljuk meg mily en következtetésre jutunk akkor, ha harmadik alapelvként abból indulunk ki, hogy a magzat jogilag nem ember. Azért, hogy tisztán végiggondolhassuk, újra felidézem a három kiindulási alapot: 1. az ember szabad; 2. csak akkor jogos korlátozni az ember szabad ságát, ha azzal embertársaink életét, egészségét vagy testi épségét veszélyeztetjük; 3. a magzat jogilag nem ember. Logikus következtetésünk kimondásához azt kell megvizsgálnunk, hogy veszélyeztetie egy nő embertársai életét, egészségét, testi épségét akk or, amikor terhességmegszakításon esik át. Ennek eldöntéséhez a statisztikát kell segítségül hívni. 1956ig a magyar történelem minden korszakában tilos volt a terhességmegszakítás. 1956tól napjainkig közel 5 millió magzatot pusztítottak el. A legfélelmet esebb adatok a hatvanas évek elejéből valók. Ebben az időszakban egy év alatt született 130 ezer gyermek, és körülbelül 200 ezer terhességmegszakítást regisztráltak. A terhességmegszakításon átesett nők 20%a egy életre meddő maradt. Az orvosok egyöntetű v éleménye alapján a terhességmegszakítások nagymértékben megnövelik a később sorra kerülő tervezett szülésnél a koraszülés valószínűségét. Ez pedig veszélyezteti a nő
