Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 8. kedd, az őszi ülésszak 3. napja - Az 1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÁLLAY KRISTÓF (független)
205 is csak néhány hónapra szól, pedig most már a jövő évi költségvetéssel együtt az 1993as irányelvekről kellene dönteni. Feltételezhető, hogy e határozat sorsa ismét a meghosszabbított érvényesség lesz – annak ellenére állítom ezt, hogy pénzügymininiszter úr tegnapi szavai szerint szeptember 30áig be fogják nyújtani a jövő évi irányelveket ", és így a törvényes rend ismét csorbát szenvedne. Ezért megfontolandó az a javaslat, hogy a Kormány 1992 – 93ra, tehát két évre – illetve másfél évre – szóló irányelveket terjesszen be, a jelenlegi változatot legalább a jövő évre tervezett bevételek nagyságával és felhasználási irányaival kiegészítve. Az iránye lvek funkciója az, hogy a hatályos törvényeknek megfelelően, a Kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiájával összhangban megszabja az Állami Vagyonügynökség és az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság működésének kereteit, az állami vagyon értékesítés ének feltételeit és a vagyon hasznosításának szempontjait. Az elvek számon kérhető rögzítése és az évenkénti beszámolás egyben megteremti az egyébként teljes mértékben kormányzati fennhatóság alatt álló tevékenység bizonyos mértékű nyilvánosságát, az Orszá ggyűlés ellenőrzési lehetőségét. Az irányelvek korábbi hiánya, majd visszavonása, a kormánystratégia, valamint az új privatizációs törvények elfogadása indokolttá teszik, hogy a tartalmi értékelés részletes kifejtése előtt egy fontos kérdést megvizsgáljunk : mennyiben változtak az irányelvek a visszavont 1991 őszi változathoz viszonyítva? Az irányelvek előző variációjának visszavonását részben az indokolhatta, hogy tavaly ősz óta a jogi helyzet megváltozott: a Parlament által nemrégiben elfogadott, úgyneveze tt privatizációs törvények sok tekintetben rendezték az állami vagyon hasznosításának kereteit. Azokkal a bírálókkal értek egyet, akik szerint ezek a törvények inkább a tulajdonosi jogok állami központosításának módszereit szabályozzák, inkább a visszaálla mosításról, mint a privatizációról szólnak. Ettől az értékeléstől függetlenül tény azonban, hogy a törvények számos részletkérdést szabályoztak, így tehermentesítették az irányelveket. Az előző változat ugyanis – szilárd jogi keretek hiányában – általános intézményi megoldásokat és eljárási szabályokat is tartalmazott. Most erről nincs szó. Ami azonban a szövegből egyértelműen kiolvasható, az számos ponton módosítást jelent a tavalyi tervezethez viszonyítva. Először is: a célok között az irányelvek legújabb változata is sok, részben egymásnak ellentmondó prioritást sorol föl. Az előző variánshoz képest új elem azonban az állami tulajdonosi jogok hatékony gyakorlása, a termelés és a vállalati szervezetrendszer megújítása. Másodszor: az eljárásmódokról az irán yelvek csak viszonylag röviden rendelkezik, ezen belül az állami tulajdonosi jogok gyakorlására összpontosít. Itt is hiányzik azonban a közeljövő két fontos feladatának, a vállalatok társasággá alakításának és a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon ha sznosításának még csak az említése is. Privatizációs módszerekről alig esik szó. Teljesen kimaradt például az egyszerűsített vagy önprivatizáció, a befektetői kezdeményezésű privatizáció, az aktív, Vagyonügynökség által kezdeményezett programok folytatása, kiterjesztése. Míg az előző változat kimondta: a privatizációs folyamat alapvetően továbbra is a piaci résztvevők – vállalatok, befektetők – kezdeményezésére épül, most semmilyen hasonló megfogalmazással nem találkozunk. Az új tervezetben a lehetséges tul ajdonosok közül két csoport: a munkavállalók és az intézményi tulajdonosok kedvezményes, illetve ingyenes vagyonhoz juttatása van külön pontban megemlítve. Harmadszor: a bevételek felhasználási tervében az államadósság törlesztése csak marginális súllyal s zerepel. Továbbra is magas viszont a folyó költségvetés finanszírozása, és új tételként – a garanciavállalások mellett – jelentős a vagyonkezelő társaságok, állami fejlesztési alapok létrehozására fordítandó összeg. Ez a vázlatos kép arra utal, hogy az új irányelvek a korábbinál sokkal inkább az állam közvetlen tulajdonosi szerepvállalásának kiterjedésével és tartós fennmaradásával számolnak; az állami vagyon részesedésének csökkentésénél pedig az elosztásos módszerekre összpontosítják a figyelmet. Az
