Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 16. hétfő, az őszi ülésszak 26. napja - A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
2013 Ez olyannyira nagy ügy, hogy ebben az ügyben a magyar nép, a magyar társadalom, a magyar nemzet a történelem szintjén 1956. október 23ával, a forradalommal már szavazott és döntött. Mi már akkor eldöntöttük – és ennek az örökösei vagyunk mindnyájan, és főleg a fiatalságunk – , hogy Európához akarunk tartozni. És most, miután negyvenhat év után lerohadt rólunk a megszálló, és kétségbeesetten állapítjuk meg, hogy azt a merész ugrást, amit akkor sárba és vérbe tapo stak, ez a nép tulajdonképpen szorgalmával, társadalminemzeti elkötelezettségével elvégezte; azt a sziszifuszi munkát, hogy az elmúlt évtizedek alatt a szakadékot alulról átfúrta. (20.10) És most, e szerződés megerősítése pillanatá ban itt vagyunk Európa fényei előtt, vérszegényen – és várjuk a bebocsátást. Ezzel a felelősséggel döntünk most ebben az ügyben, és nagyonnagyon tisztességére válik a Háznak, hogy ez nem vált csupán formalitássá és formálissá. Tulajdonképpen ez a felelőss égkihangsúlyozás kifejezi azt az aggályt – azt a jogos aggályt – , hogy jelen állapotunkban minket el kell segíteni a küszöbig is. Porózus állapotban van a gazdaságunk, biológiai mélyponton nemzetünk és társadalmunk – és Európa és a világ valamivel tartozi k nekünk. És ezt a tartozást mi egy jogos, következetes külpolitikai és kereskedelmi diplomáciával érhetjük el, és követelhetjük ki magunknak – már abban az időszakban, amikor a küszöbig eljutunk. És erre a küszöbig eljutásra körülbelül van a legreménytelj esebb becslések szerint négyöt év. De akkorra olyan pozíciót kell kerítenünk, hogy amikor a küszöbön átívelünk, a küszöb túlsó oldalán ne kerüljünk mélyebbre, mint ahogy a küszöböt kezdtük valahogy átmászni. És ehhez ismételten a fogadók hajlandósága is s zükséges. A fogadók hajlandóságát szükséges megcélozni, mert én a magam részéről egy ilyen ügyben, amikor mindenki előtt világos volt, hogy merészség ellene szólni, hiszen eleve eldöntött, hogy egy aláírt szerződés megerősítéséről hogyan fogunk szavazni, m égis tisztelem ebben a mezőnyben Petrenkó János képviselő felszólalását, aki ebben a közegben és ilyen körülmények között hangot mert adni aggályainak. Állítom – és becsülöm annyira, hogy tudom – , hogy nemcsak egyéni érdekeit képviselte vállalati szempontb ól, nemcsak az ipari lobbyt képviselte, hanem szólt a mezőgazdaságért is, és tulajdonképpen hangot adott annak a felelősségnek és annak a kétségbeesésnek, amely mindnyájunkat és főleg ez ügyben eljáró szakembereket, diplomáciában szereplőket, a külkeresked elem felelős résztvevőit kell, hogy kötelezze arra, hogy eme küszöbhöz eljutás és a küszöbön átjutás pillanatában maximálisan tudják képviselni hazánk érdekeit. Különféle példákat hoznak fel – például a spanyol példát. Hát, kérem szépen, a spanyol példa sz ámunkra nem etalon, számunkra nem mérvadó, mert a spanyolok kimaradtak a második világháborúból, és nem felejtődött a nyakukon 46 évig a "nagy testvér". Azonkívül mi már 1938ban voltunk olyan nemzeti, társadalmi, gazdasági kondícióban – szakembereink viss zalapozhatnak, hogy 1938ban, az utolsó békeévben a magyar nemzeti jövedelem, a magyar külkereskedelmi mérleg térségünkben milyen eredményt mutatott. Hát, sajnos, nem vagyunk ebben a helyzetben. Sajnos, nem vagyunk abban a helyzetben… Valaki az előbb hangs úlyozta, hogy egy olyan közösséghez akarunk csatlakozni, amelyik most van alakulófélben, ott is minden bizonytalan – sajnos, nálunk minden még bizonytalanabb. És ebből kell kiindulni akkor, amikor a kimondottan kegyetlen érdekellentétekkel szembe kell nézn i, és a saját érdekeket maximálisan, kiszolgáltatott körülményeink ellenére elérjük. És akkor tulajdonképpen el is jutottam mondandóm végére. Bevallom most, a mondatom végén, hogy az elején is az volt a véleményem, hogy magam is a társulási szerződés meger ősítését javaslom, és gondolom, senki számára nem mondtam újat ebből a szempontból. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Igen, köszönöm. Még egy jelentkező van: megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, Fiatal Demokraták Szövetsége .
