Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - Bejelentés: Tóth Sándor jegyző - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
1827 Manapság, tisztelt Ház, sok szó esi k az esélyegyenlőségről. Emlékeznek rá és tudják, hogy nemzeti kisebbségeink is a kisebbségi létükből fakadó objektív hátrányaik kiegyenlítése végett tartanak igényt az esélyegyenlőségüket szavatoló intézkedésekre. (14.50) A hátrányok kiegyenlítésének elve velük kapcsolatosan úgy tűnik, hogy polgárjogot nyert a közgondolkodásban. Miközben azonban a kisebbségi törvény megalkotásával foglalkozunk itt, a tisztelt Házban, a Ház némely munkanapjain, nem feledkezhetünk meg arról, hogy számszerű kisebbséget alkot honfitársainknak egy jelentős számú része, akik pontosan azért szenvednek hátrányt, mert gyakran megszületésüktől fogva károsodottak az egészségükben és fogyatékosok. Ezzel kapcsolatos kérdésem, hiszen van több olyan csoportjuk is, amelyeknek egyenesen ala pvető jogait sérti ez a hátrányos helyzet. Gondoljanak így arra, hogy például a mozgáskorlátozottak, a tolókocsiba kényszerülő mozgáskorlátozottak ügyében a szabad mozgáshoz való alkotmányos joguk szenved sérelmet. Ha ugyanis egy ilyen mozgáskorlátozott ar ra az elhatározásra jut, hogy kilép az otthonából, akkor az első problémával ott találja szemben magát, hogy nem fér be a liftbe. Hogyha sikerül lejutnia az utcára, akkor csakis az úttesten tud közlekedni – kivéve persze néhány helyet – tekintettel arra, h ogy nem tud felhajtani a járdára, illetve lehajtani a járdáról, és kénytelen a benzingőzt nyelni az autók között. Ha eljut a céljához, akkor azzal a problémával kerül szembe, hogy nem tud fölmenni a lépcsőn, és – ha csak nem segíti meg valaki, és nem emeli k fel a tolókocsival – nem is jut be sem a közértbe, sem a bankokba, de még, tisztelt képviselőtársaim, gondoljanak arra: ha ide, a Parlamentbe akar bejönni valamelyikük, akkor hogy tudna bejönni ide, a Parlamentbe vagy a képviselői irodaházba. Én úgy gond olom, ebből látszik, hogy rendkívül méltatlan helyzetbe kerülhetnek ezek a honfitársaink, és az emberi méltóságot egyenesen sértő helyzetekkel nézhetnek szembe. Álláspontunk szerint – és tudjuk, hogy ezzel nem vagyunk egyedül, hanem több pártban lévő kollé gáink is gondolkodnak ezen – , egy olyan törvény megalkotását tartanánk célszerűnek, amely nyugati mintára próbálná ezt a kérdést megközelíteni, és a hátrányos helyzetű embertársaink társadalmi beilleszkedését elősegítő körülmények meghatározásával és a fel elősségi viszonyok világos lefektetésével járulhatna hozzá a kirekesztettség és a diszkrimináció kiküszöböléséhez. Ne feledjük: Nyugaton azért látunk annyi egészségkárosodott embert az utcán, mert egyszerűen mindennapi lehetőségük az, hogy részt tudnak ven ni a társadalom életében, míg itt azért nem látunk annyit, mert egyszerűen ki sem tudnak mozdulni lakhelyükről vagy az intézetből. Ezzel kapcsolatban kérdezem az államtitkár aszszonyt, hogy tervezie a kormány egy, az egészségkárosodottak esélyegyenlőségén ek biztosítását szolgáló törvénytervezet kidolgozását, és ha igen, akkor hol tartanak az előkészítő munkálatok, és előreláthatólag mikor születhet ebből törvény? Előre is köszönöm a válaszát. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A kérdé sre dr. Pusztai Erzsébet népjóléti minisztériumi államtitkár asszony válaszol. Dr. Pusztai Erzsébet népjóléti minisztériumi államtitkár válasza PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A népj óléti miniszter már korábban utasítást adott az egészségkárosodott emberek érdekeit szolgáló törvénytervezet elkészítésére. A minisztérium vezetése és a témával foglalkozó szakemberek különös fontosságot tulajdonítunk ennek a törvénynek, a törvény mihamara bbi elkészítésének. Elsősorban a hazánkban élő, becslések szerint mintegy másfél millió egészségkárosodott ember életének, szociális körülményeinek rendezetlensége miatt. Ezért külön köszönjük kérdését, mivel egy olyan problémával foglalkozik, melynek mego ldása az egész ország ügye kell, hogy legyen.
