Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÁDI LÁSZLÓ, a FIDESZ vezérszónoka:
1815 Vajon hogy működnek a kormányzat direkt foglalkoztatáspolitikai alapjai, megfelelőe ezek hatékonysága? Másodsorban: a kormányzat tevékenysége megfelele a liberális jogállam által követett stabilitás és hatékonyság követelményének? A harmadik kérdésem az lenne, hogy vajon az egyéb területeken mennyire tükröződnek a kormányzat foglalkoztatáspolitikai preferenciái és szempontjai, és vajon szervesen beépüle az átgondolt foglalkoztatáspolitikai gondolkodás a költségvetés tükrözte gazdaságpolitikába? Mint köztudomású, az állami költségvetés szerkezetében két alap van, amelyik a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer anyagi forrásait jelenti. A passzív ellátások, a járadékok és segélyek folyósítását a szolidaritási alap, míg az aktív eszközök folyósítását a foglalkoztatási alap biztosítja. Minden országban igen nagy fontossággal bír, hogy vajon milyen ezen két alap aránya, és milyen közöttük az átjárhatóság? A fogl alkoztatási alaptól a közvélemény és a szakemberek is azt várják, hogy ez a prevenciós, megelőző védőháló megakadályozza a munkavállalók munkanélkülivé válását, illetve visszavezesse őket a foglalkoztatásba, javítva és segítve a munkavállalási esélyeiket. A szolidaritási alap az aktív foglalkoztatáspolitikába már be nem vonható embereknek a biztosítási befizetéseik – ilyen a szolidaritási járulék – okán és jogán jár, s feladata, hogy átmenetileg ellátást biztosítson. Ám az ellátórendszer célja alapvetően az , hogy az ellátás ne ösztönözzön a munkanélkülivé válásra s a munkanélküliség tartóssá válására. Ezzel kapcsolatban néhány megállapítást úgy érzem, hogy kell tennem. Alapvetően elhibázott volt egy biztosítási típusú munkanélküliellátás kialakításának megc élzása a kormányzat részéről, hiszen nagymértékben strukturális jellemzőkkel is bíró, receszsziós, gazdasági hanyatlás által kiváltott munkanélküliség, ami ebben az országban van, és ez biztosítási rendszerrel nem finanszírozható. Ez a rendszer nem tesz el eget két alapvető követelménynek. A stabilitás követelményének azért nem, mert számtalan apró módosítás mellett ez már a második ún. "generáljavítás" a törvényen. Ne felejtsük el, tisztelt Képviselőtársaim, hogy az eredeti törvényi szabályozást is mi hoztu k, ebben a parlamenti ciklusban született. Erre a veszélyre, amely egy áttekinthetetlen és nem egységes rendszer részét jelenti, már a törvény megalkotásánál felhívtuk a figyelmet. Nem felel meg a másik alapvető követelmény, a hatékonyság szempontjának sem , a nagymértékű viszszaéléseken túl elsősorban azért, mert a jelenlegi gazdasági helyzet sokkal célzottabb ellátásra ad csak lehetőséget. Óriási hiba volt tavaly ilyenkor egy önjáró, önfinanszírozó szolidaritási alap meghirdetése, s ezt az ez évre törvényt elenül folyósított, mintegy 25 milliárdos támogatás is alátámasztja. Mi egy háromelemes ellátórendszert támogatnánk, ahol az első elem az általános adóbevételekből rövidebb ideig fizetett ellátórendszer, a második egy biztosítási jogviszonyra épülő ellátás , míg a harmadik egy szociális helyzet oldaláról szabályozott juttatás. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem értünk egyet viszont a járulékok ilyen drasztikus emelésével, hiszen ez két, rendkívül fontos veszéllyel jár. Egyrészt tovább emeli az élőmunkaterh eket, s így a feketegazdaság további terjedését és a munkanélküliek számának növekedését szolgálja, míg másrészről nagyon jelentősen visszaveti a járulékfizetési fegyelmet. Ez utóbbinak akár az is lehetne az eredménye, hogy a 2%os járulékemelés többet hoz a konyhára, a költségvetés asztalára, mint a 3%os emelés. Ez a FIDESZ szempontjából több mint elgondolkodtató, hiszen a tavalyi évig 1,5 + 0,5%ról 5 + 1%ra történő járulékemelés mintegy 20%kal – képviselőtársaim nem hallják rosszul – visszavetette a b ehajtási arányt.
