Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PALOTÁS JÁNOS (független)
1800 Annak az állításnak egyetlen igazi, fő gondolata volt, ez pedig az, hogy túl nagy lesz a magyar általános forgalmi adóban a szélső érték, ha egy nagy tömegű fogyasztás, szolgáltatás, árucikk a nullakulcsos kategóriába tar tozik, egy igen kis tömeg, a szolgáltatások köre a 15%osba, akkor az általános forgalmi adótól elvárt bevétel nagyságrendje generálni fog egy olyan 25%os kulcsot, amely túlzottan nagy szélső érték, amelyet így a gazdaság versenyképességébe való durva bea vatkozásnak kell tekinteni, hiszen attól függően, hogy az egyik termék hová van sorolódva, a versenyképessége a gazdaságban egészen más lesz. (11.40) Eltér, vagy a használati értékén van a hangsúly, vagy pedig a valós értékén, akár a jövedelemtermelő képes ségén, hiszen a 25% mint szélső érték, egy nullával szemben rendkívül nagy szám. Ezért nemzetközi és szakmai gyakorlat a két kulcsnak az egymáshoz igen közel tartása, s az akkori javaslatok között szerepelt az Európában talált átlagként legjobban indokolha tó 8, 17%os kulcs bevezetése, tehát nem nulla, hanem 8, elviselhető lett volna esetleg 1988ban. Nem jelenik meg a 25, hanem 17, és a 8 és a 17 között pedig teljesen fölösleges egy harmadik, csak bonyolító, csak lobbyzási célokat stb.t szolgáló, a szolgá ltatások egy körére kivetett 15 vagy 17%os kulcs bevezetése. Ez volt az egyetlen indok, és ez igazolódott vissza az elmúlt négy év gazdasági folyamataiban; torzít ma is az általános forgalmiadórendszere két szélsőértékének a nagy távolsága egymástól. Ezé rt valóban szinte minden szakmai közgazdász várja, hogy kétkulcsos áfa kerüljön bevezetésre, egymáshoz közelebb álló, 8 és 17% körüli nagyságrenddel. Ezt az egyet várja. És egyetlen közgazdász sem várja, nincs olyan ebben az országban – kivéve, ha politika i elfogultságokkal is rendelkezik – , aki azt mondaná, hogy egy rossz társadalomirányítást, egy kezelhetetlen büdzsét, egy hiányos és mindennapjaiban ad hoc intézkedéseket hozó gazdaságpolitika kárait, veszteségeit pótoljuk úgy vissza, hogy az általános for galmi adón keresztül a szélső értékek meghagyásával szép magasra, minél nagyobb elvonásra tegyen szert a gazdaság. Azt gondolom, hogy ilyen szakmai követelés a szakmai oldalról soha nem vetődött fel. Én őszintén hiszem, hogy nem szabadott volna – akár itt a Parlamentben elhangzott egyetlen olyan ellenzéki megnyilvánulást sem így értékelni, amelyik azt mondta, hogy a kétkulcsos áfa bevezetésének a szükségességét látja esetleg kicsit később, kicsit nagyobb előkészítettséggel, mert mindegyik mögött a kétkulcso s áfa szakmai indítékai, és nem pedig a bevezetés módjában történő egyszerű többletpénz kivonása van a gazdaságból. Ez a többletpénz kivonása újabb fejlesztési forrásokat, újabb belső kereslet elvonását jelenti, amelyet meg lehet közelíteni szociális érzék enységgel úgy, hogy az embereknek egyre nagyobb hányada kerül a létminimum alá, és meg lehet úgy is közelíteni, hogy az esélyeinket, ennek a társadalomnak az esélyeit kezdi el a minimum felé csökkenteni, vagy lökdösi a minimum irányába azáltal, hogy lehete tlen beindítani úgy társadalmigazdasági pezsgő folyamatokat, hogy közben azt, akinek gyártanák, azt, aki a szolgáltatást venné igénybe, éhenhalásra ítélem, fizetőképtelenné teszem, megszüntetem a belső keresletét, mert azért nem érdemes céget létrehozni, nem érdemes munkahelyet teremteni. Ez egy öngyilkos folyamat. Azt hiszem, hogy ezt mindenképpen legalábbis elmondani el kellett, még akkor is, ha a hatása jelenleg esetleg ennek kétséges, vagy egyáltalán kiválte bármilyen érzelmet. Mégis úgy hiszem, hogy az a felelőség, ami a Parlament előtt van, igényli ennek a bemutatását. Valóban igaznak tartom, '88ban is nagyon sokan igaznak tartották, hogy a fogyasztás szférájában kell az adózásnak sokkal jobban megjelennie, mint a jövedelem képződésének helyén, hisz en ott nagyon könnyen válthat ki. Egyébként mindegy lenne, hogy hol jelenik meg. Mindegyiknek megvannak az adóigazgatáseljárási lehetőségei. Ha olyan környezetet teremtek a gazdaságban, ahol érdemes adófizetési kötelezettségnek eleget tenni, ha az egész t ársadalmi képet tudom olyan pozitív folyamattá változtatni, hogy ezt meg is tegye, és nem egymást nem szeretjük,
