Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
1787 Ezt röviden a következőkkel szeretném indokolni, csak felsorol ásszerűen. A minisztériumok között messze a legrosszabb a bérhelyzet a KTMben. Az államtitkár úr állítása szerint, amit a környezetvédelmi bizottságban fejtett ki, ahhoz, hogy 80%os bérbeállást érjen el a minisztérium, 80 millió forintra lenne szükség. E zt ma képtelenség megtenni, és akkor még ez a 80%os szint mindig messze van az elvárhatótól. (10.30) Természetesen erre sem talált az előterjesztő forrást. Meg kell állapítanunk, hogy az elmúlt két és fél év alatt csupán egy, elenyésző mértékű termékdíjat sikerült bevezetni a tárcánál. Ez a kérdés nem elsősorban költségvetési, inkább a hiányzó környezeti politikára vetíti rá a figyelmet, ugyanis több termékdíj esetén jobb lenne a tárca önfinanszírozása is. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy rendkívül alacson y az önkormányzatok támogatása a '93as költségvetésben – mintegy 200 millió forint – , ez is zömében folyékony hulladék elhelyezésére szolgál. Elgondolkodtató ez, hiszen a befolyt adók olyan tevékenységből származnak, amelyek helyben keletkeznek és szennye znek, tehát oda kellene visszafordítani, ahol a probléma keletkezett. A kárelhárításra – és ezt az előterjesztő is elismeri – , nagyságrenddel többet kellene fordítani, mint, ami a törvényben szerepel, amely mintegy 13,9 millió forint. Én azt hiszem, ha azt a helyzetet nézzük, ami ma a Szigetközben kialakult, nagyságrenddel nagyobb pénzre van szükség, és ez csak egyetlenegy kár, egyetlenegy vészhelyzet, ami a szennyezőket figyelembe véve duplázódhat, tízszereződhet az országban az elkövetkező időszakban, teh át kárelhárításra ez az öszszeg minimális. Az orosz csapatok kivonulása kapcsán feltárult környezeti kár százmilliárd forintra tehető. Erre az idén 300 millió forintot fordítottunk, a '93as évre viszont 200 millió forint áll rendelkezésre. Ez az ideihez k épest az infláció miatt talán 150 millió forintnak fog megfelelni jövőre. Ha így haladunk előre a kár fölszámolását illetően, akkor mintegy 6700 évre lesz szükség, hogy az orosz csapatok okozta környezeti kárt megszüntessük. Én azt gondolom, hogy ez felel őtlenség, mert ezek a károk következő károkat generálhatnak, amelyek viszont már visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el. A '93as évben mintegy 3%os, 87,2 millió forintos normatív csökkentésre kell számítani. Én azt hiszem, hogy a feladatok ellátá sát ez tovább fogja rontani. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért következik be egy olyan tárcánál is normatív csökkentés, ahol eddig sem értük el azt a szintet, ami a feladatok ellátásához szükséges lenne. A Duna monitoringrendszerre mintegy 20 millió fori ntot fordítanak. Ez – a bizottság előtt is elismerte az államtitkár úr – hihetetlenül kevés, nem lehet ebből a Duna monitoringrendszert fenntartani, fejleszteni, üzemeltetni. Tehát van egy feladat, és nincs meg hozzá a forrás, nem tud működni ez a rendsze r. Egy következő fontos terület, a meteorológiai megfigyelések, értékelések szintén veszélybe kerültek. Ez egy olyan szolgálat, amely a széles tömegek tájékoztatására szolgál, és azt hiszem, ha ezt lehetetlenné tesszük, ellehetetlenü l ez a szolgálat, akkor ennek az újraépítése, újrafelállítása sokkal többe fog kerülni. A természetvédelmi területi szervek fenntartása és kezelési tevékenysége mára teljesen ellehetetlenült. A bérek alakulása miatt egyre fogy a kvalifikált, jól képzett sz akember a területen, és itt is ellátatlanul maradnak a feladatok. A növekvő feladatokhoz képest – amit egyébként a Kormány megfogalmaz, és el is ismer – csökkenő forrást hozzárendelni – én azt gondolom – erkölcstelen. Itt is megállapíthatjuk, hogy visszafo rdíthatatlan folyamatok indulnak be. Ilyen például a szövetkezeti és a kárpótlási törvény kapcsán kiváltandó védett területek, amelyekre ha nincs pénz, egyértelműen nem tudjuk kiváltani, és ezek a privatizáció után már nem lesznek visszavásárolhatók, mert egyszer és mindenkorra elvesznek, s olyan értékek tűnnek el, amelyeket nem tudunk később pótolni.
