Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
1772 koncepcióvázlatot, amely a Gondolatok a magyar agrárgazdaság helyzetéről és a legfontosabb tennivalókról címet viselte, és amelyet a Pannon Egyetem kaposvári profeszszora, Tamás Károly úr vezetésével készített egy neves szakértőkből álló csoport. Ez a Kormányhoz közel álló körökbe n készült anyag jó kiindulópontnak tűnik egy válságkezelési program és egy nemzeti agrárstratégia kidolgozásához. Pontosabban tűnne, mert szerzői hiába ajánlgatták azt a helyszínen, nem reagált rá senki. Nehéz helyzetben vagyok azért is, mert csak a délutá ni vitára érkeztem, ugyanakkor nemcsak mások beszámolói, sajtó- és rádiótudósítások, többek között a szegedi rádiótudósítások utaltak arra, hogy a délelőtti program sem térhetett el hangnemben túl nagy mértékben a délutánitól, hanem az is, hogy érkeztemkor a meghívott szakemberek és újságírók népes csoportja addigra már a büfében próbálta levezetni gyomorremegését. Mindenesetre én a gyűlöletórák kellős közepébe kerültem, ahol is mindenről több szó esett, mint a népfőiskolákról. Dőlt a panasz az emberekből, a gazdakörök megjelent tisztes ősz hajú képviselőiből. Hogy is ne dőlt volna, hiszen már negyedik éve tart a mezőgazdaság lebegése, mindenki sértett, mindenki elégedetlen. A régi tulajdonosok a magukét akarják, a szövetkezeti tagok, a kisemberek a magukét féltik, az agrárértelmiség az átalakulás közben elvesző értékeket siratja. Mindenki vesztes valamiképp, még a jövendőbeli nyertesek is. Bár Sárossy államtitkár úr – örülök, hogy jelen van – fölhívta a figyelmemet bizonyos olvasmányokra, most mégsem részlet ezném, mennyire írható a mostani agrárválság az elmúlt rendszer terhére, a rendszerváltással együtt járó politikai beszűkülésre, mennyi a mezőgazdaság szereplőire, mennyi az ellenzékre és mennyi a kormánykoalíció számlájára. Ehelyett inkább abból idéznék, vagy legalábbis a tartalmát próbálnám közvetíteni, amilyen válaszokat adott a jó szóra, reményre éhes gazdálkodóknak a Kormány jelen levő hivatalos képviselője. Mint az már a sajtóban is megjelent, átalakulásnak becézett, szervezett rablásnak nevezték az e lmúlt átalakulási évet. Kijelentették, hogy agyrémnek bizonyult az az elgondolás, hogy demokratikus úton le lehet vezényelni a szövetkezetek átalakulását. Kijelentették, hogy a megtévesztettek és az ellenség ügynökei makacsul bennmaradtak a szövetkezetekbe n, talán olyan törvényt kellett volna hozni, ami a csoportos kiválást ösztönzi, és hozzátették: holott a termelőszövetkezeteknek nincsen jövője és nem is finanszírozhatók meg. Ezt viszont illett volna előre megmondani. Az is elhangzott, hogy a Szövetkezete k Országos Tanácsa, valamint a MOSZ és az Agrárszövetség, a sötétség erőinek a két erődje, ahol törvénykijátszási tanfolyamokat szerveznek. A szövetkezeti jogászok az ellenség legravaszabb ügynökei. Hallhattuk azt is, hogy el kell kapni a gazembereket, gyo rsított bírósági eljárásokra, különleges bíróságokra van szükség ahhoz, hogy lelepleződjenek a törvénytelenségek, és vissza lehessen csinálni ott, ahol valami félrevezetés történt. Elhangzott az is, hogy fel kell jelenteni minden gyanús elemet, bíróság elé vinni, s akkor majd rendben lesz a mezőgazdaság jövője. Utalás történt arra is, hogy a cégbíróságoknak háromszoros éberséggel kell kezelniük az átalakult szövetkezetek bejegyzését. Minden ellentmondás mögött meg kell keresni az ellenség kezét – pardon, ezt az utóbbi mondatot már a Magyar Dolgozók Pártjának '49es határozatából idéztem. Kérem, mindez nem más, mint hivatalos személy által elkövetett népfelségsértés, a nemzeten belüli béke megbontására irányuló emberellenes cselekedet. Először is: mindenkit baleknak, megtévesztettnek, a régi rendszer maradványának, vagy éppen az ellenség ügynökének minősítettek, aki a szövetkezeti utat, a megújult szövetkezetben való létet választja. Az az sok százezer embert. Másodszor: nemzetidegennek, nemzet szégyenének, kollektíve gyanús elemnek minősítették az agrárértelmiséget, igaz, hogy megjegyezték, hogy vannak persze kivételek, de ez engem semmivel
