Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 9. hétfő, az őszi ülésszak 23. napja - A földrendező bizottságok feladatairól és hatósági jogköréről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
1763 Ezért a megoldás kulcsa abban van, hogy föl kell gyorsítani. a kárpótlás vé grehajtását. Lehet, hogy újra elő kell venni a 4. számú kárpótlási törvényt, és el kell gondolkozni azon, hogy nem kellenee a földigénylések kapcsán a jogvesztő határidőt újra megfogalmazni, és nem kellenee a Kárpótlási Hivatalt utasítani arra, hogy vegy e előre azoknak az igényeknek az elbírálását, amelyek földre vonatkoznak. (19.30) Ebben az esetben nagyon gyorsan – meggyőződésem szerint pár hónap alatt – le lehetne zárni a kárpótlásnak a földtulajdonra vonatkozó részét, és akkor tisztán látnánk, hogy tu lajdonképpen milyen tulajdoni viszonyokat akarunk mi szabályozni ezzel a törvénnyel. Jelenleg nem tudjuk megmondani azt, hogy a mintegy 47 milliós aranykoronaértékű földből, amelyet kijelöltek kárpótlás céljára, valójában mekkora mennyiség kerül majd a ká rpótlásra jogosultak tulajdonába. Tehát sötétben tapogatódzunk, nem tudjuk, hogy tulajdonképpen milyen viszonyokra akarunk törvényt hozni, ezért ez az első és legfontosabb kérdés, amit meg kell oldani. A másik, amit említettem, hogy a jelenlegi egyoldalú, civileknek hatósági jogkört adó bizottság felállítása helyett az érdekeltek együttműködési megállapodásán alapuló technikákkal kellene a konkrét földtulajdonokat kijelölni. Tulajdonképpen ennyi volt, amit el szerettem volna mondani. Én kérem képviselőtársa imat, hogy amiket elmondtam – megpróbáltam röviden megfogalmazni – , fontolják meg. Én azt szeretném, hogyha most ez a törvény nem születne meg, azonban később, a kárpótlás végrehajtása után, a konkrét földtulajdonosok megjelenése után a legnagyobb örömmel vennék részt egy olyan munkában, amelyik megteremtené a különböző földalapok közötti átjárást. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Cséfalvay Gyula képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárttól . (Dr. Kis Zoltán: Cséfalvay.) Cséfalvay – bocsánat. Felszólaló: Cséfalvay Gyula (KDNP) CSÉFALVAY GYULA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttem szólók erről a törvénytervezetről sok minden pozitív és negatív vonást elmondottak, így nem akarok ismétlésb e bocsátkozni. De amit elmondott Lakos képviselőtársam, Kis Zoltán képviselőtársam és Glattfelder képviselőtársam, hogy a kárpótlási törvény nem jó, ezzel egyetértek. Különösképpen talán cáfolnám Glattfelder Bélának azt az állítását, hogy a Kisgazdapárt er őltette ki ezt a kárpótlási törvényt. Én úgy emlékezem, hogy a Kisgazdapárt reprivatizációt szeretett volna, nem kárpótlási törvényt. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) Amikor ez nem sikerült, mert az Alkotmánybíróságnak az volt az álláspontja, ha a privatizá ciós törvény van, akkor nem lehet reprivatizálni, Kiskunmajsán volt egy nagygyűlés, ahol valaki kisütötte azt: akkor csináljunk kárpótlási törvényt. Így született aztán meg, jött egy kárpótlási törvény, ami olyan silány dolog volt, hogy ha valakinek van 20 hold földje, visszakap belőle 2 holdat. (Dr. Lakos László: Nem így van!) Ezen hördültünk fel – akkor jött a javítása ennek. Addig lett javítva különböző módosító javaslatokkal, míg végre eljutottunk oda, hogy meg lett alkotva a kárpótlási törvény, lett eg y plafon, ameddig teljes egészében visszakaphatja valaki az elvett tulajdonát értékben, és afölött jött a degresszió. Így született meg a kárpótlási törvény. Ennek a végrehajtására további törvények születtek: a szövetkezeti törvény, az átmeneti törvény. V égül is, hogy a mezőgazdaságot alakítsuk át. Vissza kell juttatni a földet azoknak, akik tudnak vele gazdálkodni, és azoknak, akik jogos tulajdonosai annak a földnek. Így lett az, hogy kárpótlással kaphassák meg azok, akiktől elvették, és a részaránytulaj donosok pedig azok, akiknek meghagyták a nevükön a földet.
