Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 9. hétfő, az őszi ülésszak 23. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - DORNBACH ALAJOS, DR. az Országgyűlés alelnöke:
1716 Szeretném, ha mindezt végiggondolnák az alapítvány aláírói. Ha ezt megteszik, akkor lehetetlen, hogy ne jöjjenek rá, hogy itt ugyan bújtatott, de mindenképpen napi politikai célok szolgálatáról van szó. Ne felejtsük el, hogy a barikád szó idézőjelbe van téve. Ez azt jelenti, hogy a barikád mindkét oldala fennállt a fegyveres szabadságharc utolsó megmozdulásáig, a tüntet ésekig és a fegyvertelen tüntetőkre leadott sortüzekig, a karhatalmisták segítségével véghezvitt megtorlás folyamán végig. Emeljünk tehát közös emlékművet a szabadságharcosoknak és a pufajkásoknak, mert a Megbékélés Emlékmű ez lesz, illetve ez lenne?! Én m inden aláírót jóhiszeműnek tekintek, és felkérem, hogy vonja vissza az aláírását. Arról már nem is akarok beszélni, hogy a szabadságharc elnyomásával a magyarságtól a kollaboránsok részéről még senki sem kért bocsánatot, senki nem ismerte be, hogy milyen k árokat okozott ennek az országnak erkölcsi és anyagi vonatkozásban egyaránt. Így hát voltaképpen nem is tartanak igényt a bűnbocsánatra. Az utóbbi hetekben másról sem hallani, mint a jobboldali, illetve szélsőjobboldali veszélyről. Amikor a szélsőbaloldali veszély is felmerült, akkor elhangzott a kérdés, hogy vajon mi bizonyítja ezt. Nem kell tovább nyomozni. A Megbékélés Emlékműnél fényesebb bizonyítékra ezen a téren nincs szükség. Én bízom abban, hogy ez a jól álcázott kezdeményezés magától összeomlik, és nem kell vele többet foglalkoznunk. Ehhez kérem a tisztelt Ház erkölcsi támogatását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Dornbach Alajos alelnök úr. Napirend előtti felszólaló: Dr. Dornbach Alajos (SZ DSZ) DORNBACH ALAJOS, DR. az Országgyűlés alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Meglepve hallottam Zimányi Tibor képviselő úr felszólalását. 1988ban és 1989ben a TIBben – a Történelmi Igazságtétel Bizottságban – együtt tevékenykedtünk. Jó l emlékezhet, kénytelen vagyok felidézni számára, hogy amikor 1989 tavaszán elhatároztuk a Történelmi Igazságtétel Bizottság jogi szekciónak munkatársai – amelynek ön is tagja volt, én ennek a szekciónak vezetője voltam – , hogy kezdeményezni fogjuk először a 301es, illetve 300as parcellában a mártírok, a forradalom, az igaz ügy oldalán elesettek emlékére egy emlékmű létesítését majd, akkor még legalábbis senki nem nyilvánított ellenvéleményt, Zimányi Tibor képviselő úr sem – utána kezdeményezni fogjuk ige nis a barikád mindkét oldalán elesettek számára emlékmű állítását. Nem kívánok történelmi vitába bocsátkozni, mert oktalanság lenne. Nem történelmi és nem politikai állásfoglalás az, amit tettünk, morális tett. És ezt senki nem vitathatja el sem tőlem, sem a többi kezdeményezőtől, sem a kuratórium tagjaitól, köztük a felekezetek vezetőitől, akik ebben közreműködést vállaltak. (15.20) A megbékélés senki számára nem tehető kötelezővé, jórészt világnézeti meggyőződés és morális kérdés. Nem lehet elvitatni – és visszautasítom, ha bárki elvitatja – ennek a tisztességét és jóhiszeműségét, aminthogy ennek semmi köze ahhoz sem, hogy a bűnösöket felelősségre vonjae az igazságszolgáltatás vagy sem, és hogy az utókor mi módon pálcát töre vagy sem a felelősök fölött. Az azonban nem vitatható tény, hogy minden ilyen konfliktusnak vannak ártatlan vagy legalábbis nem különösebben elmarasztalható áldozatai mindkét oldalon. A vak véletlen odasodorhatja a parancsot teljesítő kiskatonát, a besorolt kiskatonát, de akár még a t ájékozatlan, egyszerű polgárt, aki belesodródik, hogy bizonyos testületben szerepet vállal. Nem lehet egyértelműen mindenkit fehérre vagy feketére festeni, attól függően, hogy melyik oldalon állt.
