Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A bányászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TOMPA SÁNDOR (MSZP)
1703 benyújtott törvényjavaslatot, akkor nyilvánvaló már régen túllennénk ezen a törvényjavaslaton, legalább is gondolom ez is a Kormány szándékai közé tartozott, azonban jóval szegényebbek lennénk azokkal az érvekke l, javaslatokkal, amelyek az általános vita során elhangzottak. És olyan értelemben is hátrányt szenvedtünk volna, hogy nem találkozhatott volna a két téma: az energiapolitikáról szóló törvényjavaslat, illetve határozati javaslat és maga a bányatörvény, am elynek bizonyos részei szorosan összefüggenek – ahogy erre ma már utalás is történt az általános vita megkezdésekor. A bányászatról szóló törvényjavaslat kapcsán bevezetőben szeretném elmondani, hogy jó lett volna, ha egy más szerkezetű bányászatról szóló törvényjavaslatot ismerhetünk meg, egy más koncepció szerint felépített törvényjavaslatot tesz le a Kormány. Mire gondolok? Ismeretes, hogy a koncesszióról szóló törvény elfogadását követően a különböző ágazatokra, iparágakra koncessziós törvény kell, hogy szülessen, s ennek az előmunkálatai meg is történtek. Ismert a Ház előtt a távközlésről szóló törvényjavaslat vitája, ilyen a bányászatról szóló törvényjavaslat, és még néhány, a különböző ágazatot érintő koncessziós törvényre szükség lesz. Tehát mindenké ppen szükségesnek tartottuk és tartjuk, hogy a bányászattal kapcsolatos koncessziós szabályozásról törvény szülessen. Szükségesnek tartjuk – és részben ez meg is található a törvényjavaslatban – , hogy a bányászat államigazgatási kérdéseit törvény szabályoz za és egyértelművé tegye a bányaigazgatásfelügyelet kérdéseit, geológiai felügyelet kérdéseit, és az ásványvagyongazdálkodással kapcsolatos problémakört tisztázza. Szükségesnek tartottuk és tartjuk, hogy a bányászat területén dolgozók speciális munkajogi kérdéseit is törvény szabályozza. Ez az eddigi vitában már szintén elhangzott, szerencsére módosító indítványok formájában kezdeményezések is történtek mind kormánypárti, mind ellenzéki részről, hogy ez a kérdés a törvényjavaslat vitájakor ne merüljön fel edésbe. De szükségesnek tartottam volna, hogy ez a három kérdéskör ne ilyen összekevert, ilyen összevegyített formában, egyetlen törvényjavaslatban kerüljön megtárgyalásra, hanem jól elhatárolhatóan, kicsit vegytisztábban jelenjen meg ebben a törvényjavasl atban. Ne kelljen bogarászni az ágazatra jelemző koncessziós szabályokat, különböző paragrafusokat egymás mellé rakni, ugyanígy az államigazgatási kérdéseket ne kelljen különböző paragrafusokból összeszedni, hanem a későbbi, a törvényt vagy a törvényeket h asznosítók számára világosabban áttekinthető formában fogalmazzuk meg. Nagyon szükségesnek tartom még egyszer hangsúlyozni, hogy a bányászat területén dolgozók speciális munkajogi kérdéseire – hasonlóan mint a korábban, a jelenleg érvényben lévő bányatörvé nyben – törvényi szabályozás készüljön. Miről kívánok szólni ebben az általános vitában a hozzászólásomban? Először is az ásványvagyongazdálkodásról és ennek a törvényjavaslatban megnyilvánuló jelenségeiről, illetve arró l: mi az, amit nem tartunk elfogadhatónak. Szólni szeretnék nagyon röviden a bányaállamigazgatás és környezetvédelem, természetvédelem, tájvédelem kapcsolatáról, valamint harmadik témakörként a csővezetékről, mint a bányászati törvényjavaslat részéről sze retnék elmondani néhány gondolatot. Mint közismert – és ez már több alkalommal elhangzott a törvényjavaslat általános vitája során – a bányászkodás, a bányászat az egy visszafordíthatatlan folyamat. A természet kincseinek a kitermelése, majd feldolgozása s orán rendszerint nincs arra lehetőség, hogy azokhoz az anyagokhoz még egyszer hozzájussunk: gondolok itt az energiahordozókra, amelyek elégetésüket követően nyilván nem visszanyerhetőek, de vannak olyan részei vagy vannak olyan végtermékei, amelyek valamil yen módon újrahasznosíthatók. (12.30) Mindjárt azt szeretném jelezni, hogy a különböző szekunder nyersanyagokra – például a meddőhányókra – legfeljebb csak utalások találhatók ebben a törvényben, és a tudomány mai állása
