Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A magyar energiapolitikáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZŰCS ISTVÁN, DR. az MDF vezérszónoka:
1694 KGST, ezzel párhuzamosan felbomlott a korábban kialakult gazdasági koncepciók jelentős hányada, elvesztek a magyar áruk ún. hagyományos piacai. Megszűnt Európa politikai kettéosztottsága, ugyanakkor NyugatEurópában új európa i integrálódási folyamat kezdődött, melyhez létérdekünk a csatlakozás. Mindezeket a folyamatokat a gazdaság egészében követni kell, de különösen olyan alapvető, a gazdaság működési képességét lényegesen befolyásoló infrastrukturális szolgáltatás esetében, mint az energetika. Végig kell járni a szocialista tervgazdálkodásból a szociális piacgazdaságba vezető utat, de úgy, hogy a rendszer mindvégig zavartalanul működjön és az energiaellátás biztonsága megmaradjon. Néhány gondolat a történelmünkből. Az elmúlt évtizedekben a magyar energiapolitika, illetve az energiagazdálkodás gyakorlata néhány dogmára, illetőleg dogmaszerű tézisre épült fel. Úgymint: a világ politikai kettéosztottsága miatt a KGSTországok alapvető stratégiai célnak tekintették, hogy energiaho rdozókban lényegében önellátók legyenek. Ez mint politikai cél háttérbe szorította a gazdasági megfontolásokat. (11.40) A tervgazdálkodás körülményei között a fő folyamatokat az energetikában is a népgazdálkodási terv szabta meg, ez nagymértékben korlátozt a a gazdálkodó szervezetek és egyének egyéni kezdeményező képességét, mozgásterét, hatékonyságra törekvését. 1968 után fokozatosan lazult az állami tervutasítások kötöttsége, de a rendszer lényegében nem változott. Abból a föltevésből kiindulva, hogy a nép gazdasági terv célkitűzései mindenkor egyben a helyes irányokat is jelentik, nem került sor sem a hosszú távú célok, sem a konkrét fejlesztések társadalmi elfogadtatására. A hetvenes évek végéig a magyar energiapolitika abból a feltevésből indult ki, hogy gyakorlatilag korlátlanul beszerezhető magyar csereáruk ellenében a Szovjetunióból az olcsó energiahordozó, nevezetesen a kőolaj, a földgáz- és a villamos energia. A hetvenes évek végén – mármint a második olajárrobbanás után – nyilvánvaló lett, hogy a Sz ovjetunió kőolajból nem tudja maradéktalanul kielégíteni az európai KGSTországok igényeit. Az erre történő reagálás azonban változatlanul az önellátásra törekvő követelménye miatt a hazai források erőltetett, túlzott mértékű, és a gazdaságosság szempontja it figyelmen kívül hagyó fejlesztések. A múltbéli energiapolitikát alapvetően meghatározták a torz árviszonyok, amelyek egyrészt az úgynevezett bukaresti árelvből, másrészt a rubel- és a dollárárfolyam közötti mesterséges szakadékból származtak, emiatt a m agyar gazdaság nem érzékelte a világpiacon végbemenő gazdasági folyamatokat, mivel a zömmel szovjet eredetű importenergia ára a világpiaci áraktól messze elszakadva irreálisan alacsony volt. (Folyamatos zaj.) Megvárjam a magántanácskozmány végét, vagy foly tassam? Köszönöm. Mindezeket tetézte az a politikai szemlélet, amely szerint az energia alapszolgáltatás, és terheinek egy részét az államnak át kell vállalnia. Ebből következően még a világpiaci áraktól elmaradó, alacsony termelői árakhoz viszonyítva is t eljesen torz árszerkezet alakult ki, a lakossági árak alacsonyabbak voltak, mint a termelői árak, ezért növekvő mértékű, egyre jelentősebb állami támogatást igényeltek. Ennek a teljesen hibás energiapolitikai szemléletnek súlyos következményei lettek, amel ynek végül is most a gondját, a terhét mi viseljük. Az "olcsó" energia tudatában kialakult egy torz és energiaigényes iparszerkezet, amelyen belül jellemző módon túlméretezett volt például a kohászat, a nehézvegyipar, az építőanyagipar, emellett az ipar e gésze az igénytelen szovjet piacra orientálódott, és más piacokon nehezen értékesíthető termékeket állított elő. A világ politikai kettéosztottsága és az önellátási politika miatt sajnálatos módon egyoldalú importfüggőség alakult ki, a nagy kapacitású veze téki összeköttetéseink, a kőolaj, a földgáz- és a villamos energia vonatkozásában csak a Szovjetunióval történő kapcsolatokat biztosították. Azt hiszem, nem szükséges itt hangsúlyozni ennek a stratégiai és a katonapolitikai kötődéseit. Ebben
