Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - NYERS REZSŐ (MSZP)
1678 Úgy látszik, szinte csodaszerként bízik abban, hogy a rászorultsági elvre épített szociálpolitikával kielégítő gazdasági helyzet teremthető. Holott ez csak kiterjeszti a már létező b izonytalanságot a középrétegekre is. Úgy vélem és úgy gondoljuk mi, szocialisták, hogy a háromféle bizonytalanság ellen egyidejűleg lehet csak eredményesen cselekedni, jobb kormányzással és a társadalmi partnerek jobb összehangolásával. A továbbiakban az e lőttünk fekvő tervezet makroökonómiai megalapozottságáról, a mikroökonómiai lehetőségek különböző megítéléséről, valamint a külkereskedelmi elvárásokról szeretnék néhány szót szólni. Ami a makroökonómiai megalapozottságot illeti, figyelemreméltó az a számv evőszéki vélemény, hogy a bevételi tervezésben ugyan részlegesen jobb, de egészében alig jobb a mai költségvetési javaslat a tavaly előterjesztettnél. Az ÁFA és a társasági adó realizálása bizonytalan, márpedig a kettő együtt a bevételek több mint egyharma dát adja. Tehát ha a teljesítésben érdemleges elmaradás lenne, az ismét felborítaná a pénzügyi egyensúlyt. A lakosságtól várt bevételek jobban megalapozottak, ez kétségtelen, viszont a munkavállalói és az értelmiségi középrétegekre hárítanak nagyobb terhek et, azok elviselhetősége már erősen kétséges, a szociális biztonság további romlása lehet ennek következménye. Nemzetgazdasági szempontból – mások is rámutattak erre – kedvezőtlen az, hogy a bevételek egy része, igaz, kisebb része, a nemzeti vagyon felélés éből származik. Elfogadható az, hogy a Kormány a jövő évben nem szorgalmazza aktívum létrejöttét a fizetési mérlegben, sőt kisebb hiányt is késznek mutatkozik elviselni. A nagy kérdés azonban az, mire használódik fel a külföldről nyert forrás? Az lenne rac ionális, ha piaci indíttatású és produktív infrastrukturális beruházást szolgálna. De mennyi beruházás lesz belőle, vagy mennyit fog elszívni az államháztartás hiányának a fedezése? Nem látni biztosan, de erős kételyeink vannak. A Kormány láthatóan kedvező képet fest arról, hogy a nemzetgazdaság jövőre már el tud mozdulni a lejtős pályáról, sőt növekedésnek indul. A bruttó nemzeti terméket ugyan óvatosan, szokatlanul nagy határszámokkal prognosztizálja, de érzékelhetően inkább a 3%hoz közeli növekedé sben bízik, szemben a nullanövekedés esélyével. (10.20) A Kormánytól független elemzők viszont a nullanövekedésnek adnak esélyt, ami már önmagában is jobb az idei teljesítménynél, de nem jelentene érdemleges kimozdulást a mai beszorított helyzetből. Kétség telen, hogy az 5%os GDPcsökkentéstől könnyebb az út a szinten tartásig, mint onnan, a szinten tartástól a 23%os növekedésig. Vagyis egyfelelől az Állami Számvevőszék, másfelől pedig a független szakértői elemzők is nagyobb horderejű bizonytalanságot lá tnak a jövő évi gazdasági prognózisban, mint a Kormány. Mi is így látjuk. Hogy látják a gazdálkodók saját jövő évi helyzetüket? A szembesítésnek persze nem lehet az a célja, hogy akár a kormányzati, akár a gazdálkodói helyzetértékelést válasszuk teljes mér tékben valósnak, hanem inkább az, hogy ennek segítségével tisztábban lássuk a gazdaság jövő évi mozgásterét, amelyben a kormányzati cselekvésnek hatnia kell. Ha az általam megismert gazdálkodói véleményeket összesítve szembeállítom a költségvetési tervben tükröződő kormányzati véleménnyel, az a következtetés adódik, hogy a gazdálkodói szféra kisebb részében van hasonló irányultsága a véleményeknek, a nagyobb részében attól lényegesen eltérő, sok minden ellentétes. Az érzékelhető ellentmondások a következőké ppen jelentkeznek: míg a Kormány a külső és a belső kereslet élénkülésére számít, addig a gazdálkodói szféra nagyobb és meghatározó részében szűkülést várnak mind a hazai, mind az exportpiacokon.
