Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
1674 szemben ugyanakkor a katonai kiadások kiemelt növelését, aminél egyébként – meg kell mondanom – némi meglepetést okozott nekem az, hogy a költségvetési irányelvek szeptemberi vitájában Becker Pál az MDFképvi selőcsoport nevében nem értett egyet a katonai kiadások kiemelt növelésével, most pedig az előbb, ugyancsak az MDFképviselőcsoport nevében Perjés Gábor egyetértett a kiemelt növeléssel. (Bethlen István: Neki volt igaza! – Fodor András Attila: Egyik sem ké pviselőcsoporti, hanem mind a kettő magánvélemény volt.) Igen. Azt hiszem, hogy ezeket a dolgokat nem ártana frakcióülésen megvitatni, és aztán valamifajta egyeztetett véleményt idehozni. (Tóth Albert: Nem diktatúra van! – Zaj.) Nos, tisztelt Képviselőtárs aim, hogy visszatérjek az önkormányzatok ügyére, a polgárok normális életkörülményeinek a biztosítása megköveteli azt, hogy módosítsuk a beterjesztett költségvetést, ne állítsuk a mindenki közvetlen életfeltételeiről gondoskodni hivatott önkormányzatokat l ehetetlen döntések elé. Az egyik feladat tehát több forrás keresése és juttatása az önkormányzatok számára. (10.00) A másik feladat annak belátása és gyakorlati érvényesítése, hogy az adott körülmények között növelni kell a mindenképpen szűkös pénzeszközök kel való gazdálkodásban az önkormányzatok önállóságát, hogy a helyszínen dönthessék el, mely szükségletek a legégetőbbek. A kormányzat abban, amit elénk terjesztett, ennek az ellenkezőjét javasolja: a központi elosztás, a központi döntések szerepének növel ését akarja. Nézzük a számadatokat! Csökken a személyi jövedelemadó visszahagyása. Ennek idén a fele kerül a települési önkormányzatokhoz – pontosabban: a két évvel korábbi bevétel fele, ami, persze, az idei bevétel felénél jóval kevesebb. Jövőre ez a viss zahagyott hányad már csak 30% lenne, így az úgynevezett átengedett bevétel – amely ezen felül még a gépjárműadó felét is magában foglalja – 20,7%kal csökkenne jövőre. Tehát a valóban teljesen szabad önkormányzati rendeltetésű bevételeknél jelentős csökken ésről van szó. Ezek súlya az eleve alacsony 14,8%ról 10,2%ra csökken az összes önkormányzati bevételen belül. Az úgynevezett normatív és normatív jellegű állami támogatásoknál – amelyeket meghatározott célokra, például iskolára, szakmunkásképzésre, szoci ális otthoni ellátásra, de mégis, formális felhasználási kötöttség nélkül kapnak az önkormányzatok – 15,4%os növekedés van tervbe véve a költségvetési törvényjavaslatban. Ez a növekedés az előbbi csökkenéssel együtt összesen 5,9%os növekedést jelentene a z összes formális felhasználási kötöttség nélküli forrásnál. Ismétlem: 5,9%os növekedést – ami a 20%hoz közeli inflációt figyelembe véve nagyon nagy mértékű csökkenést jelent. Olyan növekedés, amely meghaladja az inflációt – amely tehát valóban növekedés – , csak a címzett és céltámogatásoknál, és más hasonló, központilag, egyedileg eldöntött támogatásoknál van. Ezek azok a pénzeszközök, amelyekért a központi kormányszerveknél kell kuncsorogni, és ezek az előirányzat szerint 35,2%kal növekszenek. Vilá gos, hogy a központi elosztás erősítése a szavakban a kormánypártok által is bírált agyonbürokratizált tanácsrendszer felé viszi vissza a két évvel ezelőtt még nagy egyetértésben kialakított helyi önkormányzati rendszert. Ismét arra felé haladunk, tisztelt Ház, hogy helyi ügyekben a minisztériumok döntsenek – így aztán nem lesz felelős, akit egyegy város, falu polgárai elővehetnek, ha náluk nem úgy működnek, épülnek az önkormányzati intézmények, ahogyan kellene. Arra azonban ismételten rá szeretnék mutatni , hogy az önkormányzatoknak juttatott összes pénzeszköz az utóbbi, központilag osztogatott rész gyors növekedésével együtt is csupán 9,6%kal nő, tehát az inflációnál lassabban. Ebből kell majd az ÁFAt kifizetniük az önkormányzatoknak kiadásaik számos oly an területén, ahol eddig nem kellett. Ilyen körülmények között egyre több önkormányzatnál vetődik fel bizonyos vagyonrészek értékesítésének gondolata vagy éppen kényszerűsége. Ez távolról sem mindig rossz egyébként
