Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 8. kedd, az őszi ülésszak 3. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról, valamint a tartalékalapok biztosítási ágak közötti megosztásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HASZNOS MIKLÓS, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka:
163 A kiadási oldalt vizsgálva azt is láthatjuk, hogy az előirányzatokat a nyugdíjaknál és a járadékoknál, az anyaság i ellátásnál sehol sem lépték túl, egyedül az egészségügyi és betegségi ellátásoknál mutatkozik az előirányzathoz képest 4 milliárdnyi többletkiadás, ami jószeriben teljes egészében a gyógyszer- és segédeszköztámogatás előirányzatot meghaladó mértékű felh asználásából adódik. (12.30) Az egész ország előtt közismert, hogy a társadalombiztosítás működésénél jelentős zavart okoz a gazdálkodók fizetési késedelme, amely abszolút számban, bruttó módon 54 milliárd forint kintlevősé get jelent, de ha ezt a túlfizetésekkel csökkentjük, és nettó módon értékeljük, az is közel 50 milliárd forint. Ezekben a kintlévőségekben természetesen élen járnak a vállalatok a maguk 33 milliárdjával, az ipari szövetkezetek 5 milliárddal, az egyéni váll alkozók szintén 5 milliárddal, a gazdasági munkaközösségek 3 milliárddal. Külön sajnálatos az a körülmény, hogy ebből az 50 milliárdnyi kintlevőségből több mint 21 milliárd 12 hónap feletti kintlevőség. Ez a szám önmagában mutatja, hogy az eddigi intézkedé sek nem voltak kellő hatással a kintlevőségek behajtására. Hiszen a társadalombiztosítási igazgatóságok 1991ben 375 felszámolási eljárást indítottak a fizetésképtelen munkáltatókkal szemben, és ezek mindegyike még jelenleg is folyamatban van. Sajnálattal kell megállapítanunk azt is, hogy az 1991ben befolyt 7,4 millió forint társadalombiztosítási követelés olyan felszámolásokból realizálódott, amelyeket 1987ben, illetve azt megelőzően indítottak. Azt kell mondanunk, hogy eredményesebb volt az adóslista há romszori nyilvánosságra hozatala, mert ennek hatására 758 munkáltató 755 millió forint befizetést teljesített, vagyis százszorosát a felszámolási eljárás során befolyt összegnek. Köztudott, hogy ebben az országban az iparban súlyos gondok vannak. Egész rég iókat sújt a receszszió. Ezért hatott számomra váratlanul az a tény, hogy a száz legnagyobb adós közül a legrégebben tartozók kizárólag budapestiek, mint például a 79 hónapja tartozó Egyesült Villamosgépgyár, az 53 hónapja tartozó Mester Coopker Részvény társaság, az 50 hónapja tartozó Magyar Acélárugyár és a 48 hónapja tartozó Duna Cipőgyár. Lehete beszélni a behajtás komolyságáról és szigorúságáról akkor, amikor több mint 4 éve tartozó vállalatok végrehajtás és minden konzekvencia nélkül megúszhatják ez t a fizetési fegyelmezetlenséget? Ezeknek az adatoknak az ismeretében láthatjuk – és azt hiszem, senki sem vonhatja kétségbe ", hogy precízebb, előrelátóbb munkával és a követelések következetes betartásával és behajtásával számszakilag is jobb eredményt l ehetett volna elérni. Természetesen illúzió azt hinni, hogy minden csődbe ment vállalattól a kintlevőséget azonnal be lehet hajtani. De vannak olyan munkáltatók, amelyek tudnának fizetni, csak taktikai okokból nem áll fenn a fizetési készségük, ezeket haté kony ellenőrzéssel, valamint a jogszabályok adta felelősségre vonással a kötelezettségeik teljesítésére kell ösztönözni. Itt nem fogadható el az a közismert, régi latin közmondás, hogy: "Ut desint vires, tamen est laudanda voluntas." Nem elég az akarat, id e kellő végrehajtási erő is kell, hogy eredményes legyen. Az 1991. évi kintlevőség vonatkozásában mutatkozó szomorú tapasztalatok miatt nagy figyelemmel olvastam a beszámoló azon részét, amely a hátralékok behajtásával foglalkozik, és ezt az indoklásban ta láltam meg. "Jogilag már rendezett és biztosított, hogy a járulékbehajtás végrehajtható okirat, és benyújtható az adós bármely bankszámlája ellen." Zárójelben utalás szerepel az indoklásban arra is, hogy a társadalombiztosítás saját behajtási apparátust kí ván létrehozni, és megvalósítják a felajánlott vagyontárgyak értékesítésére az úgynevezett társadalombiztosítási börzét.
