Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 3. kedd, az őszi ülésszak 21. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KELETI GYÖRGY (MSZP)
1596 Éves szinten mintegy 700 millió forintos kifizetés olyan jelentős költségvetési teher, ami tovább nem növelhető újonnan nyugdíjazottak és a régi nyugdíjmegállapításnál lényegesen kedvezőbb összeggel nyugdíjbavonulók számára az államot terhelő szénjárandósággal. Az állami kifizeté si kötelezettségvállalásnál csak a jogszabályban meghatározott időpontig terjed 20 mázsa 16 500 – 17 500 kilojoule/kg fűtőértékű, hazai kitermelésű barnaszén szállítás nélküli fogyasztói ára. Miután a fűtőérték kötött, ez gyakorlatban egy adott borsodi szénf éleséget jelent, melynek forgalmazása is ott történik. A vonatkozó új kormányrendelet értelmében minden évben ennek a szénféleségnek a január 15i áráról az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium január 20ig tájékoztatást ad a járandóságot folyósító társadalo mbiztosítási szervezetnek. Ezzel a módszerrel egy meghatározható összeg éves értékállandósága biztosítható. A szállítás költsége soha nem terhelhette a szénjárandóságot folyósító vállalatot, így ennek állami átvállalásáról sem kellett és nem lehetett dönte ni. Összefoglalóan: a Kormány széleskörűen vizsgálta a szénjárandóság kérdését mind a finanszírozás, mind a folyósítási feltételek vonatkozásában. A korábbi vállalt kötelezettségektől az állam a bányavállalatokat mentesíti, és itt nagyon szeretném hangsúly ozni, hogy kivételesen, de nem precedenst teremtően egy vállalati magánjogi megállapodást állami szintre emeltünk, de ez a jövőben nem bővíthető, hogy ne növelje a társadalombiztosítás egyéb terheit, ne növelhesse a költségvetésnek a további terheit. Viszo nt, hogy azoknak a bányászoknak – akik jogot szereztek – az életfeltételei a szerkezetváltás után ne romoljanak, a szénjárandóságot változatlanul biztosítják, annak ellenére, hogy az erre szerződött magánjogi partner "kiment" a nyugdíjas bányászok alól! Ké rem tisztelettel válaszom elfogadását. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. Kétperces viszonválaszra átadom a szót Keleti György képviselőtársamnak. KELETI GYÖRGY (MSZP) Tisztelt Miniszter Úr! A válaszon túl azt is megköszönöm önne k, amit a nyugdíjas bányászok szénjáradéka ügyében a Kormányon belül tett, mert tudomásom szerint nagyon sok harcot folytatott a legkülönbözőbb tárcák képviselőivel, vezetőivel annak érdekében, hogy az így megszerzett jogot ezek a bányászok, nyugdíjas bány ászok továbbra is megkaphassák. A válaszból számomra világos volt, hogy ennek a meglehetősen következetes álláspontjának azonban vannak korlátai, és ez elsősorban az ország gazdasági, anyagi teherbíró képessége. Mégis azt mondom: nagyon sajnálom és helytel enítem, hogy a Kormány legalább a január elsejei dátumot nem tudta megvárni ennek a határvonalnak a megszabásával, és ugyanakkor azt kérem és javaslom: ha lehet, ha van rá mód, szíveskedjenek újból felülvizsgálni a jövőre vonatkozó terveket, elképzeléseket , és valamiféle közbülső megoldással legalább azt az időt ismerjék el a jövőben nyugállományba menő bányászok számára vagy bányai dolgozók számára, amit eddig eltöltöttek a bányában abban a tudatban – hiszen ilyen bérmegállapodást és ilyen szerződést kötöt tek velük – , hogy az onnan történő nyugdíjba helyezésük után megfelelő szénjáradékot fognak kapni. (16.00) Vagyis arra gondolok: ha valaki ez év november 1jéig tíz évet megszerzett, és elmegy nyugállományba, akkor a tíz évnek megfelelő ará nyban kapjon valamilyen szénjáradékot, hiszen eddig abban a hitben élt, hogy ezt meg fogja kapni, és megítélésem szerint ez a tény, hogy a bányászok eddigi jövedelmébe, keresetébe ezt a szénjáradékot beépítették, így a nyugdíjuk is ennek függvényében keves ebb, mint más munkahelyeken, érzésem szerint indokolja ennek a közbülső megoldásnak a megkeresését.
