Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 3. kedd, az őszi ülésszak 21. napja - Interpellációk: - KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
1588 Dr. Kálmán Attila művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár válasza KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szophoklész gyakorta idézett mondása szerint "So k van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb". Kosztolányi Dezső a csodálatos ember egyedi voltát hangsúlyozza: "Nem élt belőle több, és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél." De ezek az egymástól olyanynyira különböző levelek is csak úgy tudnak egészségesen fejlődni, ha kötődnek. Kötődnek az ágon, törzsön és gyökereken keresztül az éltető szülőföldhöz. A nemzeti tudat – vagy divatosabb szóval: identitástudat – nehezen meghatározható fogalom. Meglétét azonban számos dolog jelzi . Többek között kötődés a családhoz, szülőföldhöz, szűkebb és tágabb hazához, az anyanyelv helyes, igényes használata, ismeretek az országról, hagyományainkról, kultúránkról, a velünk együtt élő nemzetiségekről, a más országokban élő magyarokról. Cselekvő részvétel a társadalom önszerveződésében, önigazgatásában, céljaink megvalósításában, áldozatvállalásban. Szeretni azonban csak azt lehet, amit ismerünk, alaposan pedig azt ismerjük meg, aminek felfedezésében magunk is cselekvően részt veszünk. Túlbecsülhe tetlen a család, az óvoda, az iskola lehetősége és felelőssége. Az a gyermek, akinek az édesanyja mesél esténként, aki együtt játszik, fúr, farag, kirándul a testvéreivel, szüleivel, lépéselőnyben lesz azokkal szemben, akikkel nem törődtek. Amelyik gyermek fát ültet, nem fogja derékba törni a facsemetéket, amelyik madáretetőt készít, nem szedi ki a fészket, s amelyik rendszeresen jár táncházba, nem csupán a diszkóban tudja elképzelni a hétvégét. (15.20) Köszönöm dr. Kávássy Sándor képviselőtársam interpellá cióját. Aggodalma nem alaptalan, de véleményem szerint túlzott. Az elmúlt évtizedekben valóban sok mulasztás volt ezen a téren is, de tudok sok olyan szülőről, pedagógusról, újságíróról, riporterről, szerkesztőről, aki a maga kisebbnagyobb hatókörében sok at tett és tesz a nemzeti tudat élesztéséért, megőrzésért. A nemzeti tudatot évtizedeken keresztül nagymértékben befolyásolta, hogy egyféle iskolarendszer, egyféle tankönyv, egyféle szellemű rádió, televízió és újság volt. Az erősen központosított, s ezált al nagy hatású, helyenkénti torzításokat ma a sokféle iskola, sokféle tanterv és tankönyv esetén csak nagyon lassan lehet helyrehozni. A nemzeti alaptanterv negyedik változata lényegében elkészült. További egyeztetése, csiszolása folyamatban van. Három mon datot idézek a bevezetőjéből, mely ízelítőt ad törekvéseinkből: "A nemzeti alaptantervet mint m a g y a r nemzeti alaptantervet fogalmazzuk meg. Fontos szerepe van a magyar nemzeti öntudat ébrentartásában, fejlesztésében – elsősorban azzal, hogy a magyar n yelvnek, a magyar kultúrának és történelemnek kiemelt szerepet ad a magyar közoktatásban. Első szent királyunk intelmeinek megfelelően azonban tisztában vagyunk azzal, hogy az egynyelvű és egykultúrájú ország gyenge, és a magyar kultúrára mindig is megterm ékenyítő hatása volt a hazánk területén élő különböző nemzetek kultúrájának." A tankönyvek kicserélése is folyamatban van. Az elmúlt évben 116 darab történelem, földrajz- és irodalomtankönyvet vizsgáltatott felül a minisztérium, külső szakértőkkel. A 116ból csak 7 jelent meg változtatás nélkül, 10féle tankönyvet kivontunk a forgalomból, a többit átdolgoztattuk. Az átdolgozások mértéke 5% és 80% között volt. További, új szellemű tankönyvek megjelentetése érdekében folyamatosan benyújtható pályázatot hirde ttünk. Fokozott figyelmet fordítunk – szerény lehetőségeink határáig – az iskolai és iskolán kívüli öntevékeny művészeti, helytörténeti, honismereti körök működésére, néprajzi táborok szervezésére, hagyományápoló kiadványok megjelentetésére.
