Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 3. kedd, az őszi ülésszak 21. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - MIHÁLY ZOLTÁN, DR. (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince): - GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
1584 kiszolgáltatott helyzetben vannak. Állásukat kockáztatják, ha túl erélyesen lépnek fel az iskola érdekének képviseletében, de a tantervi feladatokat nekik kell elvégezni. Miniszter úr! Mikor kerülnek a mezőgazdasági szakközépiskolák a régi, bevált módszer szerint… (Az elnök ismét megkocogtatja a poharát.) újra az FM kezelésébe? ELNÖK (V örös Vince) : Képviselőtársam! Kérem befejezni. MIHÁLY ZOLTÁN, DR. (MDF) Elnézést, köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Megkérem dr. Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter urat, az interpellációra adja meg a választ. (15.00) Dr. Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter válasza GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A képviselő urak interpellációjában felvetett javaslatnak az FM vezetése örül, mert tartalmazza azok at az elképzeléseket, amelyeket e témában a minisztérium a rendszerváltás megkezdése óta szeretne megvalósítani. Az új mezőgazdasági termelés, a privatizált gazdálkodási rendszer új típusú szakembereket igényel. A szakemberek képzésének azonban döntő szính elye a gyakorlati oktatás, az üzem. Az átalakuló állami gazdaságok, termelőszövetkezetek egyre kevésbé vállalják a gyakorlati képzést. Sajnos, alig rendelkezik az ország jelenleg még olyan magángazdasággal, ahova a tanulókat nyugodt lelkiismerettel ki lehe tne helyezni. Ezért nem látunk más megoldást, mint hogy az állami gazdaságok földterületéből a minimális gyakorlati képzést lehetővé tevő iskolai tanüzemek alakuljanak ki. A gyakorlati oktatás csak akkor tölti be szerepét, ha tartalmában következetesen és folyamatosan igazodik a megváltozott, piacorientált gazdálkodás igényeihez. Az elviekben tehát teljes egyetértés van a képviselő urakkal. A kérdés az, hogy hogyan és ki és miből fizesse a révészt. És itt nagyon érdekes a szereplők viselkedése. Az állami ga zdaságok, szövetkezetek szerepét a képviselő úr ismertette. Én azonban látok még egy problémát is, és ez az iskolaigazgatóknak a viselkedése. Félnek a gazdálkodástól egy bizonyos szempontból. Így azután abszolút jóindulatú emberek – és itt hadd említsem me g – , az FM vezetése az, aki egy kicsit erőlteti azt, hogy a gyakorlati oktatás intenzívebben folyjon a korábbiaknál. Éppen ezért az oktatási intézményekből begyűjtött elképzelések alapján a Földművelésügyi Minisztérium kidolgozta javaslatát az új típusú ta nüzemek kialakítására. 1992. májusában az elképzelés már az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa előtt volt, de többszöri egyeztetés és próbálkozás után csak október 7én született benne a döntés. A határozat értelmében a közép- és felsőoktatási intézmén yek az állami gazdaságok földterületéből térítésmentesen megkapják a kezelői vagy használói jogot az alapgyakorlathoz szükséges nagyságú területre. Ennek nagysága az ország termőterületének 0,2%át jelenti. Az ÁVÜ igazgatótanácsa '92. október 7én fogadta el az FM előterjesztését, a határozatról szóló jegyzőkönyvet többszöri sürgetés után hivatalosan 1992. október 20án küldte meg. Október 21én a földterületről a mezőgazdasági oktatási intézményeket, október 22én a tanműhelyek ügyében az élelmiszeripari i ntézményeket, október 26án az erdőterületekről az erdészeti iskolákat értesítettük. Felszólítottuk az intézményeket arra, hogy a konkrét földterületére vonatkozóan a gazdasági és az oktatási intézmény között az ÁVÜ határozatára utaló megállapodást kell kö tni. Egy időben kértük, hogy az átvett területen lévő, oktatási célra igényelt, valamint a központi támogatással, pl. a
