Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 2. hétfő, az őszi ülésszak 20. napja - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi XCI. törvénnyel módosított 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
1524 kell emelni az alkoholnak, a benzinnek és a cigarettának az adóját, és ezzel a hiány egy részét be lehet tölteni. Ott tehát kevesebb gondunk van, ahol ezt a célt ez a javaslat egyszerűen bevallja. Ott legfeljebb azon érdemes elgondolkodni, hogy eze k az emelések hogyan fognak beleütközni egyes, a piacokon kialakult árarányokba, hogy fognak beleütközni egyes olyan fogyasztási korlátokba, amelyek közösen azt eredményezhetik a végén, hogy esetleg az a növekedés, amit jövőre a fogyasztásiadósoron a Korm ány tervezett, nem jön be; hogyan lehet elkerülnünk azt, ami idén is bekövetkezett, hogy minden előzetes számítással ellentétben – a lakosság érthetetlen fogyasztási szokásainak következtében – nem jött be a tervezett összeg. Ott van bajom csak ezzel a jav aslattal, ahol eltér ettől az alapszabálytól, és valami elvet próbál magának teremteni, hogy miért kell valahol az adót emelni. Egyik ilyen részlete a javaslatnak a gépkocsik után fizetendő fogyasztási adó – amit már a környezetvédelmi bizottság hozzászóló ja is említett. Először is szeretném fölhívni a figyelmet, hogy itt nem az átlagosan említett 1015%os adóemelésről van szó, hanem minimum 50%os adóemelésről van szó a nem katalizátoros autóknál. Hiszen ma már egy új gépkocsi ára Magyarországon sajnos 50 0 ezer forint körül van, tehát egy átlagos gépkocsi után 60 ezer forint fogyasztási adót kell 12%kal befizetni – szemben az eddigi 40 ezerrel. Az pedig nem 10% emelés, hanem 50%os emelés. Igaz ugyan, hogy sokakra irritálólag hat, hogyha nálunk több 600a s Mercedes rohangászik a városban, mint Bécsben, és valószínűleg egyetértene vele a lakosság óriási többsége, hogyha a luxusautókra valamilyen magasabb fogyasztási adót vetnénk ki, de hogy a környezetvédelmi szempontokat sokkal kisebb mértékben vesszük fig yelembe, mint a korábbi javaslatban, az, azt hiszem, hiba. Egy kormánynak, amely nemcsak rövid távon, az azévi költségvetés kereteiben tud gondolkodni, végig kell gondolnia azt is, hogy azok a károk, amelyeket a katalizátor nélküli autók ma Magyarországon okoznak, hány millió, hány milliárd forintban mérhetők, és valahol összefüggésbe kell hozni a különböző törvényekben ezeket az elképzeléseket. Én tehát azt mondom, hogy igenis, ma Magyarországon ki kellene mondani, hogy a középkategóriájú katalizátoros aut ók vételét és üzembeállítását kellene kiemelten kezelni. Az nem igazán kiemelt kezelés, ha azt mondjuk, hogy ezek után csak 4% fogyasztási adót kell fizetni, mert ezeknek az autóknak az értéke már bőven egymillió forint fölött van – sajnos – , és a 4%kal i s többet kell fizetni értük, mint amit a korábbi törvénynél egy katalizátor nélküli autóra kellett. Ezért, sajnos félek tőle, hogy legalábbis ez az adómódosító javaslat nem fogja azt eredményezni, hogy ide ezek a kívánt típusú gépkocsik érkezzenek be, hane m lehet, hogy megint azok a kocsik – azok a régi, katalizátor nélküli, más oszágokból kitiltott kocsik – fognak bejönni, amelyek a környezetben szerintem most már milliárdokban mérhető károkat okoznak. Úgy gondolom, hogy helyre kellene tenni – legkésőbb a miniszter úrnak az adók tárgyalásának lezárásakor – azt a már az anyagban is kétféleképpen szereplő adatot, hogy valójában mennyivel emelkedik átlagosan a fogyasztási adó. Hiszen az anyag második oldalán, a 3. § indoklásában az van, hogy átlagosan 10%kal emelkedik a fogyasztási adó, majd a mellé csatolt tájékoztatóban, egy oldallal később, az szerepel, hogy átlagosan 10%kal emelkedik az üzemanyagoknál, és általában 15%kal az élvezeti cikkeknél. Hogyha a kettőt összeadom és átlagot számolok, akkor az nyil vánvaló, hogy az átlag nem lehet 10%. Úgy gondolom – mivel nincsen kedvünk utánaszámolni tételesen ennek az ügynek – , majd a miniszter úr pontosítsa ezt a vita lezárásakor. Azt hiszem, azon is el kellene gondolkodni ennek a listának a végigtekintése során – hiszen ez tulajdonképpen valahol egy luxusadó – , hogy valójában mi tekintendő luxusnak ma Magyarországon. Valóban, az arcápoló szerek és az illatosító szerek 1992ben luxusnak tekintendőke Magyarországon, és hogy a csokoládé és a rágógumi olyan áruke, amelyeket feltétlenül még fogyasztási adóval is meg kell terhelni?
