Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 28. szerda, az őszi ülésszak 19. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FRAJNA IMRE, a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
1472 Ennek a rende lkezésnek ez a mellékhatása elkerülhetetlen velejárója, nincs olyan jogtechnikai megoldás, amivel ezt ki lehetne szűrni. A másik veszély az anyát fenyegeti. Odáig rendben van, hogy az az idő, amit az anya a gyeden tölt, az szolgálati időnek számít. Valaki feltehetően fizeti a tb.járulékot utána. De mi lesz ezután, mikor véget ér? Belegondolt valaki abba az előterjesztők közül, hogy milyen mértékben romlik valakinek az elhelyezkedési képessége, ha 10 évre kivonják a munkaerőpiacról? Mert hogy tovább viszont nem jár neki. Harmadszor: úgy gondoljuk, hogy a gyed elnyerését a Kormány indokolatlanul sok feltételhez köti és ezt nem pótolja a népjóléti miniszter korlátlan méltányossági jogköre. E tárgyban meg fogjuk tenni a szükséges módosításainkat. Nézzük még az általános problémákat! Az első megoldhatatlan probléma ma ebben az országban a jövedelem mérése. Erről hosszabban adószakértők tudnának mesélni. E törvénytervezet a családi jövedelem mérésére tesz kísérletet. Igaz, úgy, hogy az egész feladatot átpasszolja az önkormányzatok nyakába. (12.40) Ettől már nyugodtan alszik is, hogy megoldotta a rászorultsági alapon járó szociális ellátások kérdését, s ha az önkormányzati apparátusnak se sikerült az, ami a központi apparátusnak, hát vessenek magukra, hogy nem képes ek végrehajtani még egy jó törvényt se. Természetesen a szociális csapda problémája is e törvényhez tartozik. Ez az a jelenség, hogy a segélyezett ellenérdekeltté válik abban, hogy a saját jövedelmét növelje, mert egy jövedelmi határ átlépésekor a megszűnő segélyezések miatt a jövedelme drasztikusan csökkenni fog. Mentségére legyen mondva a Kormánynak, ezt a problémát teljesen megoldani sehol sem sikerült. Ám itt szemmel láthatóan kísérletet sem tettek a probléma leküzdésére. Persze ez több törvény összehan golt változtatását igényelte volna, ami az év végi hajszában feltehetően méltánytalanul nagy elvárás lenne. Szintén nehezen feloldható probléma a rászorultság tényleges vizsgálata és az önkényes elbírálás közötti ellentmondás kiküszöbölése. Itt azt kell mo ndanunk, hogy az előterjesztők igen sok mindent tettek a szabályozásban ennek kiküszöbölésére. De az igényekhez képest igen szűk pénzeszközök léte azért tovább súlyosbítja ennek a problémának a jelenlétét. Úgy látjuk, hogy a kormányzat régi jó szokásához h íven ismét bőven méri a feladatokat az önkormányzatok számára, és igen szűken az ezek ellátásához szükséges pénzt. Példának okáért igen jó lenne tudni, hogy abba a 11 milliárd forintos növekménybe, amivel emelkedik a szociális normatíva, mi mindent képzel bele a kormányzat. Mert ha összeadjuk, amit a népjóléti kormányzat, illetve a pénzügyi kormányzat mondott ennek tartalmáról, legszűkebb becslések kapcsán is legalább a háromszorosára lenne szükség. Az igen szé p dolog, hogy ezek a kiadások kiteszik a GDP 2%át, és ez önmagában szép számnak tűnik, de ha a központi elvonás 66%os mértékéhez hasonlítjuk, akkor azért mutat valamit. A magunk részéről megértjük azt a megoldást, hogy a későbbiekre tervezett szociális e llátásokat nem e törvény sorolja fel, hanem egy országgyűlési határozat húzza el a mézesmadzagot a rászorulók orra előtt. A közalkalmazotti törvény jó példáját mutatja annak, hogy milyen elégedetlenséget vált ki, amikor olyan juttatásokat ígérnek emberekne k, amiket bizonyosan nem lehet teljesíteni, és úgy gondoljuk, jobb, ha nem kerül sor, hogy azzal a nevetséges válasszal próbálják kielégíteni a rászorulókat, hogy az ellátáshoz szükséges összeget tartalmazza a normatíva. Ilyet ugyanis már kaptak a pedagógu sok a bérük emelése kapcsán. Hiányoljuk viszont, hogy a törvény látószögéből teljesen kimaradtak a fogyatékos emberek. Amíg a kormányzat garanciát tud vállalni arra, hogy az erről szóló törvényt záros határidőn belül az Országgyűlés elé terjeszti, úgy ninc s kifogásunk ellene, hogy a törvény ezzel nem foglalkozik,
