Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 28. szerda, az őszi ülésszak 19. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - EKE KÁROLY, DR. (független) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GREZSA FERENC, DR. az MDF képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1459 E szempontbó l nagy nyomatékkal kell hangsúlyozni, hogy az államhatalomnak a helyi önkormányzatok ugyanúgy részesei, mint a központi kormányzat. A közöttük való felelősségmegosztás helyes arányait megtalálni nagyon nehéz. Mert amennyire nyilvánvaló, hogy nem lehet az ö nkormányzatokat magukra hagyni a reáljuk hárított feladattömeg minden gondjában, olyannyira vitathatatlan, hogy helyi ügyeket nem lehet központból vezérelve, előregyártott sablonok alapján megoldani. Véleményem szerint a javaslat megfelelően oldja fel ezt az ellentmondást, amikor állam által garantált jogosultságokat állapít meg, ugyanakkor a tényleges ellátásban jelentősen megnöveli az önkormányzatok mozgásterét. Elsősorban azáltal, hogy az eljárási rend megállapításával, a rendeletalkotási jog biztosításá val, a nyilvántartás szabályozásával egységesíti az önkormányzati szociális igazgatást. Kiemelkedő jelentőségű a javaslat mindazon része, amely az ellátottak jogvédelmét van hivatva garantálni, mint például a személyes adatok védelme, a különböző jogorvosl ati és felülvizsgálati lehetőségek, tájékoztatási kötelezettség révén. Ugyancsak meghatározóan fontos eleme a javaslatnak, hogy a különféle ellátásokkal kapcsolatban egyértelműen tisztázza a jogosultság feltételeit, illetve felhatalmazza az önkormányzaatok at a feltételrendszer pontos kidolgozására. Ezt úgy is lehet fogalmazni, hogy az eddig csupán adható ellátások – konkrétan megfogalmazott körülmények fennállása esetén – jogosultsággá válnak. A törvényjavaslat rendszerbe foglalja a különböző támogatási for mákat, megkülönbözteti a pénzbeli, a dologi, valamint a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokat. A pénzbeli ellátások közül mint új normatív támogatás, a gyermeknevelési támogatás emelendő ki. Ez a régóta tervbe vett főállású anyaság intézménye. E támoga tás egyelőre aligha jelenti majd az anyagi megbecsülésnek azt a fokát, amelyet egyébként a több gyermeket vállaló családok érdemelnének, de az elv megjelenése mindenképpen jelentős előrelépés. A javaslat családközpontú jellegét a gyermeknevelési támogatáso n kívül még számos egyéb törvényhely biztosítja. Ilyenek: a családi alapú jövedelemvizsgálat, az ápolási díj igénybevételének lehetősége, a családsegítés szociális alapellátási kötelezettségként való megjelenítése. Az átmeneti segély intézménye pedig ebben a formájában a kríziskoncepció feltétlenül üdvözlendő előtérbe kerülésére utal. A javaslat további vívmánya, hogy lakosságszámra vetítve a különböző szolgáltatások biztosításának kötelezettségét állapítja meg az önkormányzatok számára. Így remény van arra , hogy – ha nem is rövid távon, de – felszámolódnak a szociális intézményrendszer földrajzi fehérfoltjai. Ebbe az irányba hat az is, hogy a népjóléti tárca tervei szerint a szociálpolitikai forrásokat település szerint differenciáltan osztják majd el. E sz ándék rendkívüli jelentőségű, mert a szociális problémák eloszlása nagyon aránytalan az országban. Vidéken, különösen pedig egyes alföldi régiókban sokszoros a depriváció, a lecsúszás, illetőleg a szociális ellátásokból való kimaradás kockázata, mint a főv árosban, valamint a nagyobb városokban. A források differenciált elosztásának terve az első jelentősebb lépés ezen aránytalanságok felszámolására, eddig másod, illetve harmadrendűként kezelt társadalmi csoportok egyenjogúsítására. Tisztelt Országgyűlés! T ermészetesen most nincs lehetőség minden egyes olyan ellátási formát, igazgatási szabályt górcső alá venni, amelyet a javaslat említ. A rendszer működését eredményező anyagi források biztosításának kérdése viszont nem megkerülhető. Van ennek a törvényjavas latnak bizonyos tragikus aurája, amennyiben egy szegény ország parlamentje és kormányzata törekszik arra, hogy hátrányos helyzetű polgárain segítsen.
