Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 8. kedd, az őszi ülésszak 3. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról, valamint a tartalékalapok biztosítási ágak közötti megosztásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - HAGELMAYER ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék elnöke:
144 elnökének a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásával kapcsolatban az Áll ami Számvevőszék írásban benyújtott jelentésének esetleges kiegészítésére. Felszólaló: Dr. Hagelmayer István az Állami Számvevőszék elnöke HAGELMAYER ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Az 1992 júl iusa óta hatályos államháztartási törvény értelmében a társadalombiztosítás költségvetési, illetve zárszámadási törvényjavaslatát az Országgyűlés az Állami Számvevőszék véleményével együtt tárgyalja. Ilyen feladata az Állami Számvevőszéknek mindeddig nem v olt. Ezt jelenleg a hatályos számvevőszéki törvény sem tartalmazza. Ennek ellenére azonban arra törekedtünk, hogy az államháztartási törvényből adódó kötelezettségünknek már a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törv ényjavaslat véleményezésével eleget tegyünk. (10.50) Véleményünk kialakításánál nagy mértékben támaszkodtunk a közelmúltban lezárult, társadalombiztosítással kapcsolatos ellenőrzés tapasztalataira. Az idő rövidsége és az új feladatból következő ellenőri ka pacitáskorlátok miatt nem volt mód arra, hogy a törvényjavaslatot minden részletét illetően elemezzük, illetve ellenőrizzük. Ez különösen az adattartalom valódiságára vonatkozik. Ahhoz ugyanis, hogy erről az Állami Számvevőszék felelősséggel nyilatkozzék, a Társadalombiztosítási Alap kezelőjénél lényegében a költségvetési beszámoló szabályos könyvvizsgálatát kellett volna elvégezni – ami nem volt lehetséges. Mindezek ellenére úgy érezzük, hogy a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi zárszámadása – és egyútta l a társadalombiztosítás jövője – szempontjából legfontosabb kérdésekben megalapozottan tudtuk összegezni az Állami Számvevőszék véleményét. Az erről készített jelentésünket a tisztelt képviselők megkapták. A jelenté sben foglaltakat kiegészítve, a következőkre hívnám fel a figyelmet: A zárszámadási törvényjavaslat hagyományosan csak a Társadalombiztosítási Alap szempontjából végleges bevételekről és kiadásokról számol be, így a zárszámadás és az alap kezelőjének költs égvetési beszámolói egymástól számszakilag jelentősen eltérnek. Az Állami Számvevőszék a teljes körű elszámolás, illetve beszámolás hiányát abból a szempontból tartja problematikusnak, hogy a törvényhozás előtt fontos gazdasági események ismeretlenek marad nak. Így – megítélésünk szerint helytelenül – az alap bevételei és kiadásai között nem szerepel a családi pótlékra 1990ben kifizetett összegből a költségvetés által megtérített 12 milliárd forint, illetve annak tartalékba helyezése. A zárszámadásból nem é rzékelhető az sem, hogy az alap a kiadásokat 1991ben csak jelentős és rendszeres hitelfelvételekkel tudta teljesíteni. A felvett hitelállomány 176 milliárd forint volt – ami kétszerese az előző évinek. Úgy gondoljuk, hogy egy, a költségvetési beszámoló és a zárszámadás eltéréseit számszerűsítő törvényi melléklettel ez a hiány pótolható – amit egyébként a tisztánlátás igénye is megkívánna. A zárszámadás talán legsúlyosabb kérdése, hogy a Társadalombiztosítási Alap az 1991. évet mintegy 22 milliárd forint ös szegű hiánnyal zárta. A hiány rendezésének a törvényjavaslatban megfogalmazott módját nem tartjuk megnyugtató megoldásnak. A likviditási tartalék – egyelőre ugyan csak átmeneti – felhasználása az Alapot elemi biztonságától fosztja meg, képzése egyébként is törvényben előírt mértékű és határidejű. Úgy látjuk, hogy a deficit rendezésébe be nem vont maradék likviditási alapnak a két biztosítási ág közötti megosztása után elsősorban az egészségbiztosítási alap működőképessége kerülhet veszélybe. A likviditási t artaléknak a törvényjavaslat szerinti visszapótlása a társadalombiztosítási tartozások megfizetésére befolyt összegből történne, amit vizsgálati tapasztalataink alapján meglehetősen kockázatos, előre nem látható nehézségekkel terhelt megoldásnak látunk. Je lenleg ugyanis a társadalombiztosítási kintlévőségek növekedésének idejét éljük, és sajnos nem remélhető,
