Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 8. kedd, az őszi ülésszak 3. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON, az SZDSZ frakcióvezetője: - ELNÖK (Szabad György): - GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
138 tulajdoni osztozkodás ne évtizedekig tartson, hanem a következő év végéig nagyjából a vé gére érjünk. Ennek kapcsán megalakultak a helyi földrendező bizottságok, és nagy erővel hozzáfogtak ahhoz, hogy helyben megpróbálják az érintettekkel egyeztetve kialakítani a közös álláspontot, hogyan is lehet árveréssel vagy anélkül a földet igénylő, kárp ótlásra jogosultakkal megegyezni. Úgy tűnik számomra, hogy a kárpótlási hivatalok a gyors és a csalóka siker reményében úgy tesznek, mintha ez a IL. törvény nem létezne, mintha ez nem is lett volna, és a korábbi ütem szerint folytatják az árverést. Én nagy on megértem, hogy a kárpótlási hivatalok hosszú, egyéves huzavona után sikerre vágynak, de felhívnám arra a figyelmet, hogy ezzel időzített aknákat telepítenek le, hiszen áron alul kelnek el ezek a földek, 500 forintért – igaz, hogy törvényesen, mint Farka s Gabriella nyilatkozta ", ettől függetlenül azonban az eredmény az lesz, hogy a jogosultaknak nem jut majd föld a második menetben. Ezért én azt gondolom, hogy e rövid sikerrel ellentétben tartósabb sikerre kellene törekedni, és két megoldás lehetséges: v agy felfüggeszteni a licitálást, amíg a földrendező bizottságok nem jutnak az egyezkedés végére, mint ahogy ez egyébként meg is történt Bács megyében, Alpáron, ahol a helyi földrendező bizottság a kivonulásával megakadályozta, hogy az a néhány ember, aki a területen kárpótlási jeggyel rendelkezik, hozzáfogjon a licithez. A másik – és ez a minimális követelmény ", hogy hasonlóan a földművelési hivatalokhoz és a földhivatalokhoz, a kárpótlási hivatalok is csak a helyi bizottsággal egyetértésben fogjanak hozzá az árverésekhez, tehát az egyezkedés nélkül ne indíthassanak elhamarkodott árveréseket. Véleményem szerint ez a törvény szelleméből következik is, hiszen ez a törvény arról szól, hogy aki földet kér a kárpótlási jegyért, az a polgármesteri hivatalnál – ah ol a földet kéri – jelentkezzen. Ez pedig magában foglalja azt is – azt a jogértelmezést ", hogy kötelező a polgármesteri hivatalokkal és az ott felállított földrendező bizottságokkal együttműködni. Mondandóm második és rövid részében csak azt említeném me g, hogy mindez a tulajdonjogi átalakulás olyan körülmények között folyik ebben az országban, amikor a szárazság és más okok miatt nyugodtan lehetne katasztrófa sújtotta területnek nyilvánítani a mezőgazdaságot, annak minden intézményi, pénzügyi következmén yével együtt. Olyan körülmények között folyik ez a tulajdonjogi átalakulás, amikor még mindig zavarják az egyezkedést, a kompromisszumkötést áthúzódó ideológiai félreértések, harcok; amikor még mindig ellenségnek tekintik a szövetkezeti vezetőket, az agrár értelmiséget; amikor még mindig nagy a bizalmatlanság, és én nagyon örülnék, ha az az álláspont válna uralkodóvá – amit az FM államtitkárától hallottam ", hogy például a kárpótlási földalapoknál is történjen egyezség, és legyen az az elv, hogy aki az idén vet, az fog jövőre aratni, és a birtokbaadás ezután fog következni, és ne olyan politikai érveket használjanak, miszerint mondjuk a zöldbárók álságos módon trágyázni merészelik azt a földet, amelyet ősszel szántani kellene. És olyan körülmények között foly ik ez az átalakulás, amikor a nagy politikai kérdések még mindig elfedik a gazdasági kérdéseket, és olyan körülmények között folyik ez az átalakulás, amikor még mindig nincs egyértelmű agrárpolitika, tehát a jövendő nyertesei és vesztesei nem tudják, hogy mihez képest vállalkozzanak, és olyan körülmények között folyik ez az átalakulás, amikor gyenge a Kormányban továbbra is az agrártárca pozíciója, és nem kapott helyet például a gazdasági kabinetben sem. Az érdekszervezetek még nem álltak talpra, és a Parla mentben sincs mezőgazdasági bizottság. Végezetül fogadatlan prókátorként megemlíteném, hogy ma reggel a parlamenti képviselők mezőgazdasági csoportja és a parlamenti agrárklub képviselői összejöttek, találkoztak a Ház elnökével és a Földművelésü gyi Minisztérium államtitkáraival, és teljes volt az egyetértés abban, hogy tovább már nem halasztható, és egyetlen parlamenti párt sem magyarázhatja meg a választóinak azt, hogy miért nem áll fel ez a bizonyos mezőgazdasági bizottság, hiszen számos ilyen anomáliát, amiről éppen most beszéltünk, elkerülhetnénk, ha a törvénykezés szakaszában az érdekszervezetek, szakemberek bevonásával már előre számba tudnánk venni azokat a
