Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
132 kiadás, amit 1990ben elszámoltak mint pénzmaradványt, átkerült a '91es évre. A '91es évben pedig semmi nem történt, se bevételk ént, se kiadásként nem jelent meg ez az egymilliárd forint. Ez az egymilliárd forint megint valahol lebeg az államháztartásban. Jó lenne tudni, hol van ez, és jó lenne tudni, mikor 510 millió forintokon keményen vitatkozunk, hogy hol van ez az egymilliárd forint. Mivel nem derül ki ez, és sok minden más sem derül ki ebből a zárszámadásból, dacára annak, hogy – mint a pénzügyminiszter úr előtt látjuk – igen terjedelmes anyagot vehettünk kézbe, fölmerül a beszámoló minőségének a kérdése. Annak a kérdése, hog y a Kormány mennyire érezte kötelességének, magára nézve kötelezőnek, hogy könnyen áttekinthető, ellenőrizhető formában nyújtsa be a zárszámadást. Tavaly körülbelül ugyanebben az időben a '90. évi zárszámadással kapcsolatban elmondtuk már komoly kifogáskén t, hogy sajnos az előterjesztés olyan – a zárszámadási előterjesztés ", hogy abból nem követhető nyomon az állam, a Kormány gazdálkodása, a közpénzek felhasználásának folyamata. Nem világos, hogy ha egyes esetekben átcsoportosít a Kormány saját hatáskörben , akkor az a pénz honnan, milyen feladatoktól lett elvonva, milyen feladatokat finanszírozott helyette. Feladatelmaradás is történte, vagy csak olcsóbban sikerült valamilyen feladatot megoldani. De sok esetben nem is azonosíthatók ezek a pénzek az átcsopo rtosítás után, a zárszámadásból ugyanis nem derül ki – erre utalt egyébként az Állami Számvevőszék elnöke is ", vagy egyáltalán nem kideríthetők, vagy komoly szellemi energiák mozgósítására van szükség a képviselőknek ahhoz, hogy sikerüljön az egyik helyrő l eltűnt pénznek nyomára lelni valamilyen másik helyen, hogy azonosíthatóak legyenek az egyes tételek, hogy mi hova került, és miért van ott. Az már itt csak egy zárójeles megjegyzés, hogy természetesen sokat segítene ebben az azonosításban, hogyha a törvé nyszövegben a főrészben és a fejezeti indokolásokban ugyanahhoz a tételhez megjelenő számok azonosak lennének, tehát ugyanaz jelenne meg a fejezeti indoklásban, mint a törvény főszövegében. Sajnos ez nem minden esetben biztosított. És akkor még csak a záró jelen belül egy újabb kicsi megjegyzést engedjenek meg, hogy mennyire volt segítve a képviselő ezzel a sok kötet zárszámadással. A fejezeti indoklások kötete gyakorlatilag olyan, hogy olvashatatlan. Sajnos nem tette lehetővé, hogy valóban ellenőrizzük a fe jezeti kiadások terén a Kormány gazdálkodását, a fejezeti indoklásokat pontosan nyomon lehessen követni. Talán azért nem olvashatók a számok pontosan, mert úgyis a hozzá tartozó rovatcím is olvashatatlan, tehát mindegy, hogy milyen szám jelenik meg ott, me rt úgysem tudjuk, hogy mire vonatkozik. Ezek után én is hadd érintsem röviden azt a kérdést, amit idáig majdnem minden hozzászóló kötelességének tartotta, hogy érintsen. Annak a kérdését, hogy milyen törvényi felhatalmazásokat lépett túl a Kormány, túllépe tte, és ha igen, miért. Én azt gondolom, hogy az a kifogás vagy mentség, nem tudom, minek fogalmazzam, ami itt elhangzott, legutóbb Komor Sándor MDFes képviselőtársam mondta, hogy azért nem kérhetjük igazán számon a Kormányon, hogy nem nyújtott be a hián y növekedésére vonatkozólag és a hiány finanszírozásának módjára vonatkozólag egy törvénytervezetet a Parlamenthez, hiszen már szeptemberben derültek ki a bajok, és szeptemberben a törvénymódosítás lehetősége már korlátozott volt, ha jól emlékszem a mondat ra. Én azt gondolom, hogy ezt úgy lehet lefordítani, ez az állítás azt jelenti, hogy szeptemberben a törvények betartása már erősen korlátozott volt. Azt gondolom, hogy ilyen állítást nem lehetne jó szívvel tenni. Szeptemberben ugyanúgy be kell tartani a t örvényeket, mint áprilisban vagy júniusban. Tehát a Kormánynak ez a törvényi kötelezettsége, hogy ha a hiány növekedését nem tudja saját hatáskörében ellentételezni meghatározott tételek átcsoportosításával, és a hiány nő, akkor pótköltségvetési javaslatot terjesszen be. Hogyha arra van fölhatalmazása, hogy durván 4 milliárd forint értékben bocsásson ki kincstárjegyeket, akkor nem bocsáthat ki ennek többszöröse mértékben. Akkor bizony – ha a törvény ezt mondja – úgy gondolom, hogy indokolt lett volna, és ne m jelentett volna semmilyen betarthatatlan plusz- munkát, hogy ennek a törvényi kötelezettségének megfeleljen a Kormány. Én inkább azt gondolom – engedjék meg nekem ezt a feltételezést ", hogy itt egyszerűen prezstízsszempontok domináltak ebben a kérdésben . A költségvetés vitája során sok kritika érte
