Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 27. kedd, az őszi ülésszak 18. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
1301 intézkedéseink társadalmi hatásait, minimum 5060 milliárd forinttal csökkentenünk kéne az államháztartás kiadásait. Tisztelt Ház! Ma, most és a jövőben nem az elosztás korszakát éljük, amikor korlátlanul lehet elosztani, és egyáltalán a szociális piacgazdaság nem ezt az elosztást jelenti, amit eddig alkalmaztunk. (9.50) Piacgazdasági elosztáspolitikában a jövedelemfolyamatokat kell az államnak kezelni, alakítani, befolyásolni. Ennek ellenére, hogy ezt mindenki tudja, hogy az átalakulás forráshiány az elosztás anomáliái miatt, nagyon széles azok tábora, akik az előző korszak kompenzációs gyakorlatát kérik számon egyfelől, másik oldalról az államháztartás reformját sürgetik. Elismerem, hogy ezek a kompenzálások valóban segített ék az alacsonyabb jövedelműek helyzetét is. De egyfelől jelentős részben nem oda kerültek és kerülnek a pénzek, ahol a valós szükséglet igényelte volna, másfelől – miután ezek forrása akkor sem volt meg – az államadósság növekedését idézték elő és az orszá g eladósodását. Ezt az utat nem választhatjuk. Sem a központi költségvetés, sem a Társadalombiztosítási Alap nem áll úgy, hogy ebből külön, mindenkit elérő kompenzációra telne, még akkor sem, ha a gyakran hangoztatott érv: a központi igazgatást teljesen me gszüntetnénk, ami lehet, hogy egy jó ötlet, de mindössze 15 milliárd forint megtakarítást eredményezne. Csak arra vállalkoztunk a benyújtott törvényjavaslatban, hogy az elosztási rendszerek átalakítása irányába lépve a legrászorultabbak számára a helyi önk ormányzatoknál, amelyek ismerik, közel vannak, tudják a helyzetet, több forrást biztosítsunk a jövő évben. Ezt a többletet az önök előtt lévő szociális törvényjavaslat tartalmazza. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a szociális biztonság fontos részeként a ny ugdíjakat legalább annyival emeljük átlagosan, amennyivel az aktív korú lakosság jövedelme nő. Tisztelt Ház! Ha összegezzük azokat a tételeket, amelyek a szociális juttatásokat adják, s ami a költségvetés I. kötetében a 412. oldalon látható, láthatják, hog y több mint 21%kal, 150 milliárd forinttal növekednek az államháztartásból kifizetett támogatások, juttatások. Ennek eredménye az, hogy – szándékaink ellenére – a munkajövedelmek aránya jövőre még nem növekedhet, még mindig a társadalmi jövedelmek a megha tározóak a jövő évben. Lehet azon vitatkozni, hogy ez a 21% nem jut el mindenkihez, hiszen a Kormány nem javasolta most a családi pótlékok emelését, vagy a költségvetési intézmények automatizmusaira sincs fedezet előirányozva. Tény ez is. Meg az is tény, h ogy a legnagyobb növekedés a munkanélküliek ellátásainál van, s ha az embernek rangsorolni kell, akkor nyilvánvalóan a legrászorultabbakra kell gondolnia. A munkanélküliség tényleg nagy gondot jelent. 1991ben az államháztartásban még mindöszszesen 20 mill iárd forintot igényelt, 1993ban 116 milliárd forintot. Ennyi a szolidaritási alap jövő évi szükséglete. Hazánkban szokatlan jelenség a munkanélküliség. A korábbi politika egyik látszólagos érdeme volt a teljes foglalkoztatás. Látszólagos, mert mögötte vol t a kapun belüli munkanélküliek és képzetlen emberek széles serege, amely remélhetőleg csak átmenetileg ölte ki az emberekből a teljesítményorientációt, a munkafegyelmet. Nagyon gyakori, hogy ha az ember megkérdezi, hogy mit csinál valaki, azt mondja, hogy munkanélküliszabadságon van. Szabadságként élik meg. Az meg még siralmasabb, hogy magas munkanélküliséggel rendelkező területeken nem lehet munkaerőt felvenni, mert nem mennek el dolgozni. Nem ez a jellemző, de ilyen anomáliák is vannak. Jövőre éves szin ten átlagosan 800 ezer főre becsült munkanélküli valóban súlyos gondokat okoz. Azzal számolunk, hogy ez már a csúcs, s a jövőben tovább nem növekszik a munkanélküliség, hanem lassan mérséklődik.
