Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SESZTÁK LÁSZLÓ (KDNP)
1279 Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az alapvető problémát a jelenlegi személyi jövedelemadótörvénnyel kapcsolatban abban látom, hogy nem azért fog a m agyar állampolgár jövő évben több adót fizetni, mert a gazdasági átalakulással együttjáró többletköltségeket meg kell fizetnie, vagy mert a gyors privatizációval együttjáró bizonyos adóalapcsökkenések miatt átmeneti ideig terhet kell vállalnia. A fő probl émát abban látom, hogy az állampolgár a jövő évi adóemeléssel, a jövő évi többletadójával az Antallkormány két és fél éves semmittevését fizeti meg. Azt, hogy az államháztartási reform – Kupa pénzügyminiszter úr írásban olvasható előterjesztése szerint is – súlyos hátrányokkal szenved; azt, hogy ezek a munkák nemhogy döntés előtti szintre eljutottak volna két és fél év után, hanem igazándiból még el sem indultak. Azt – és itt szintén Kupa pénzügyminiszter úrral tudok hivatkozni – , hogy a privatizáció az el múlt fél évben gyakorlatilag megállt. Azt, hogy az Antallkormány állandóan olyan témákat dob napirendre, kimondottan az adó- és a költségvetési törvények idején, amelyek megakadályozzák azt, hogy ebben a Házban, ezekben a nagyon fontos és lényeges kérdése kben konszenzus alakuljon ki, és megakadályozzák azt, hogy végre a gazdasági átalakulás irányába el tudjon indulni a Kormány és ebben a Parlament segítségére számíthasson. Mindezek alapján – tekintettel arra, hogy az állampolgárokat nagyon hátrányosan érin ti a jelenlegi adótörvények módosítása, és tekintettel arra, hogy ezek nem az átalakulást szolgálják, hanem a jelenlegi berendezkedés megmerevedését – a Szabad Demokraták Szövetsége nem fogja támogatni a személyi jövedelemadótörvény elfogadását. (Taps.) E LNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Seszták László képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt, és átadom az elnöklést Szabad György elnök úrnak. (Az elnöki széket Szabad György foglalja el.) (Jegyzők: dr. Kóródi Mária és dr. Szabó Lajos.) Fels zólaló: Seszták László (KDNP) SESZTÁK LÁSZLÓ (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Adóról beszélni, pláne ilyen késő esti órákban, de amúgy is, nagyon népszerűtlen feladat, de adóról nem beszélni, az pedig komolytalan dolog. Nálunk egy lényeges változás az 1987 – 88as években történt, mert addig Magyarországon adóról nem lehetett beszélni, legfeljebb csak ebadóról, és akkor született meg a személyi jövedelemadó. Az idei személyi jövedelemadó az elmúlt évihez képest alig különbözik, az ideire csak kisebb módosításo k vonatkoznak. Ezért tehát úgy érzem, hogy módszertani kérdésekről nem érdemes tárgyalni. Az 1993. évi tervezett jövedelemadózás ugyanazon adózási sávokat és kulcsokat irányozza elő, mint a múlt évi, azzal a kivétellel, hogy az egymillió feletti jövedelem az eddigi 40%os kulcs helyett az 50%os kulcs adózásába tartozik. Az adózási sávok változatlanul tartása azonban azt is jelenti, hogy igen erősen megnövekszik az adóteher, hiszen az infláció miatti korrekció nem történt meg, s így a nominálisan rögzített sávhatárok lényegesen kisebb reáljövedelmeket jelentenek. Tehát az adott nagyságú reáljövedelmek jövőre lényegesen többet adóznak, függetlenül attól, hogy melyik sávba esnek. Leginkább a 100 ezer forint alá eső jövedelmeket érinti az adózás terhe, hiszen a minimálbér is több mint 100 ezer forint és ezt a réteget sújtja leginkább. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt indokoltnak tartaná, hogy a 100 ezer forintos adósávot 120130 ezer forintra emeljük, hogy legalább a minimálbér ne adózzék. S természetesen enn ek függvényében javasoljuk, hogy a különböző sávok is ezt kövessék, eltolódással. Egyik probléma, amit itt már többen feszegettek mind az MDF, mind pedig az SZDSZ szónokai részéről, ez az 50%os és az egymillió forintos adóhatár. Való igaz, hogy ez esetleg azt eredményezheti, hogy a gazdaságilag aktív réteg ösztönzését visszafogja. Ezért a KDNP el tudja azt képzelni, hogy ezt a határt másfél vagy kétmillió forintnál húzzuk meg, hiszen ennek elsősorban
