Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
1277 ténylegesen cs ökkenést jelent az ideihez képest, de még mindig igen magas – és egyszerűen érthetetlen, hogy ezt a Kormány semmilyen formában nem kívánja figyelembe venni. Mikor beszédemre készültem, kezembe vettem a Központi Statisztikai Hivatal 1992. novemberi jelentés ét, mely szerint 1992 augusztusában a havi bruttó átlagkereset 23 491 forint. Ha elvégezzük a szükséges számításokat, és ezt elvégezzük egy olyan családra, amely kétkeresős, kétgyermekes, akkor megállapíthatjuk, hogy valahol 10 – 11 ezer forint közötti az eg y főre jutó nettó jövedelem. A jelenleg ismert számítások szerint ez a létminimum. Azt mondhatjuk, hogy ma egy kétkeresős családmodellben, ha az átlagjövedelmet éri el a munkaerőpiacon, akkor a létminimumot tudja megkeresni, miközben az állam nem kis mérté kben, hanem már 200 ezer forint felett 35%os adókulccsal sarcolja meg az ő munkájának eredményét. S akkor még nem beszéltem azokról, akik 100 és 200 ezer forint között keresnek, hisz' ugyanennek a táblának a tanúsága szerint a fizikai dolgozóknak az átlag jövedelme 18 554 forint – amely esetben nyugodtan mondhatjuk, hogy ha ezek a családok nem tudnak valamilyen formában kiegészítő munkát találni – és sajnos, ezt az esetek túlnyomó többségében vagy a fekete vagy az úgynevezett szürke gazdaságban találják meg – , akkor egyszerűen képtelenek arra, hogy családjuknak a létminimumnak megfelelő életszínvonalat tudják biztosítani. Összességében elmondhatjuk, hogy ma a személyi jövedelemadórendszeren keresztül az állam hoz létre olyan helyzeteket, az adózáson kereszt ül, hogy az adóelvonások mértéke miatt ugyanezek a családok az önkormányzatoknál fognak jelentkezni szociális segélyekért. Ezek a számítások nem tartalmazzák az ÁFAtörvény várható hatásait, s – mint azt a miniszer úr is tudja – a kompenzáció még ebben a l egalsó rétegben sem teljes az ÁFAtörvény vonatkozásában. Említette a miniszter úr, hogy az újságírók ilyen mendemondákkal ijesztgetik a magyar társadalmat. Én nem hiszem, hogy csak az újságírók ijesztgetik, és nem hiszem, hogy egyáltalán itt az újságírókn ak bármilyen felelősségük lenne: annyi, hogy megírják azt, ami ténylegesen történik. Hisz' a múlt héten a szociális bizottságban a Kormány képviselője hagyta kérdőjelesen azt a kérdést, hogy a családi pótlékkal kapcsolatban milyen javaslatokkal áll elő a K ormány, egyáltalán előálle, illetve a miniszter úr is említette, hogy jövő héten fog a Kormány tárgyalni a forrásadó – a forint- és a devizakamatok utáni forrásadó – kérdéséről. Azt hiszem, az újságírók nem csinálnak mást, mint a munkájukat végzik, és ige n szomorú az, hogyha már a pénzügyminiszter úr is az újságírókkal foglalatoskodik expozéjában. Ezért, tisztelt elnök úr, én javasolnám: mindaddig, amíg a Kormány határozottan nem mondja azt, hogy a családi pótlék az adózással összefüggésben nem kerül módos ításra ez évben, vagy míg a Kormány nem nyújtja be ez irányú törvénymódosító javaslatát, addig a személyi jövedelemadó törvénnyel kapcsolatos vitát ne zárjuk le. Ezt csak azért mondom, mert az előzetes program szerint a jövő héten az általános vita lezárás ára tesz indítványt, vagy ez a terv szerepel. Amíg a Kormány nem döntötte el, hogy a személyi jövedelemadózással összefüggő összes kérdésben milyen álláspontot foglal el, addig irreális a személyi jövedelemadótörvény egy részét lezárni. Azt hiszem, nem a folytatásos regény kategóriájába tartozik a személyi jövedelem adóztatása. Remport Katalin említette az 50%os kulcs bevezetését, és én nagy örömmel vettem, hogy ő is benyújtott Zsigmond Attila képviselőtársával egy olyan módosító javaslatot, hogy ez marad jon el. A Kormány 3 milliárd forint bevétellel számol ebben a körben – talán nem kell mondanom, hogy ez egy hiú ábránd, és vélhetőleg jövőre is ugyanez lesz, hogy nem a kiadások nőttek, hanem a tervhez képest kisebb bevételt realizált a költségvetés. Vélhe tően ez a 3 milliárd forintos terv is egy ilyen rózsaszín álom, és a valóságban ennek megfelelő jövedelem nem képződik. De ha figyelembe vesszük, hogy ennek, az 50%os kulcs bevezetésének, sokkal nagyobb a kára, mint az a remélt 3 milliárd – szerintem reál isan 1 milliárd – körüli bevétel, abban az esetben egyetlen indok állhat ennek az 50%os kulcsnak a bevezetése mögött: hogy majdan, 1993 végén, a '94es adótörvényben eltörli ezt a Kormány, és a választásoknak úgy megy neki, mint hogy "Én az adókat csökken tettem."
