Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos):
1258 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előrebocsátva azt, hogy az október 23i eseményt én nem sajnálatosnak, annál nagyon sokkal súlyosabbnak, borzalmasnak tekintem, azért engedjék m eg, hogy fölidézzem egy emlékemet 1956. október 23áról. 1956. október 23án akik velem együtt ott voltak a Kossuth téren a Parlament előtt, emlékezhetnek arra, hogy a késő esti órákban az ottani óriási tömeg követelésére jelent meg Nagy Imre az erkélyen, és úgy szólította meg először a tömeget, hogy "tisztelt elvtársak." Amikor a tömeg szűnni nem akaró fütyülésbe és pfujolásba kezdett, Nagy Imre végigvárta a pfujolást, és "Drága magyar véreim és testvéreim" megszólítással folytatta a beszédét. (Taps a jobb oldalon.) Ez az emlékkép jutott most eszembe. És engedjenek meg még egyet, s higgye el Gál Zoltán igen tisztelt képviselőtársam, hogy nem akarom bántani, sőt a magyar Országgyűlés egy nagyon értékes tagjának tartom, de nem akkor kell a tüzet oltani, mikor a templom ég, hanem akkor kell a tüzet oltani, amikor a faluszéli házba belekap, amikor azt fölgyújtják. (18.20) Szeretném emlékezetükbe idézni – és Tardos Márton igen tisztelt képviselőtársamnak – : én is félek. Amióta élek mindig félek, de úgy soha nem f éltem, mint Hódmezővásárhelyen ez év tavaszán, amikor egy nagy ívű politikus gyűlésén az ott lévő hívei kommunista csőcseléknek minősítették a magyar Országgyűlést, amikor azt kiabálták, hogy Oláh Sándorral kezdve, Szabó Lajossal folytatva előbb egyesével, majd tízesével kell őket tamburahúrra felakasztani a magyar Országgyűlés minden tagját. Akkor Tardos Márton igen tisztelt képviselőtársam és Gál Zoltán igen tisztelt képviselőtársam úgy minősítették, hogy ez egy párt belügye, és nem való a magyar Országgy űlés és a magyar nép nyilvánossága elé. (Taps a jobb oldalon.) Gusztustalannak tartom azt az egymásra mutogatást és azt a magamutogatást, ami ma ebben az Országgyűlésben lezajlott. A felelősség az egyetemleges. Mind a két oldal igenis nézzen magába. Nézzen magába Csurka István is, és nézzenek magukba mások is, hogy hol követik el a súlyos hibákat, és hol raknak még olajat arra a tűzre, amikor most már a templomot gyújtogatják. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik dr. Szabó János kisgazdapárti képviselőcsoportvezető úr. Napirend előtti felszólaló: Dr. Szabó János (FKgP) SZABÓ JÁNOS, DR. (FKgP) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Csak két mondat erejéig óhajtom a türelmüket igénybe venni. Az egyik mondatom az, hogy a frakció álláspontját a korábbi felszólalásomban én mondtam el, Oláh Sándor úr a magánvéleményét mondta el, ami a frakció előtt nem volt ismeretes, csak a felszólalása után. Ez az egyik. (Zaj. – Közbeszólás balról: Még szerencse.) A más ik: megszólíttattam Tamás Gáspár Miklós úr által. Nagyon fájlalom, hogy a felszólalásomból csak egyetlen mondatot vagy gondolatot ragadott ki, és nem összefüggésében értékelte. Mert én a waldheimizálódás alatt azt értettem, hogy bármilyen okból történik a tekintélyvesztése a köztársasági elnöknek, és nem az előéletére céloztam Waldheimnek, mert természetesen nem hasonlítható össze a két államférfi előélete, de végül is egy sajnálatos tény, ha ez bekövetkezik. Legvégére, a hozzászólásához pedig csak azt szer etném mondani: ő akár elhiszi, akár nem, mi itthon vagyunk. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Soron következik Szabad György házelnök úr.
