Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KIRÁLY ZOLTÁN (független)
1253 Ezeket a fiatalokat már üldözték azért, mert hosszú volt a hajuk, azért, mert szakállt növesztettek, azért, mert felvonultak március l5én, azért, mert saját zenei vonzalmaik vannak, s most azért, mert egynéhányuk ruházata nyilas vagy h áborús német egyenruhákra emlékeztet. Ez sajnálatos, szomorú, de veszélyessé csak akkor válik, ha ezeket a fiatalokat továbbra is a társadalom peremére taszítjuk, ha továbbra sem kezdünk velük párbeszédet, és nem látjuk be, hogy ezért a jelenségért, amely egyébként világméretű, a demokratikus intézmények gyengesége is felelős. (Tirts Tamás: Bravó, MDF!) Üdvös volna, ha a Kossuth téri esetből mindenki levonná a tanulságot, és észre térne. (Zaj.) Göncz Árpád elrekesztéséért, mely sajnálatos módon a Duna elrek esztésével egy időben történt, azok felelősek, akik e fentebb vázolt restaurációs politikát kierőszakolják. A Kormány és a köztársasági elnök, a Kormány mögött és a köztársasági elnök mögött álló erők szembenállása október 23a óta letagadhatatlan tény. Ez önmagában is különös veszélyekkel terhes botrány, amely veszélybe sodorja az egész magyar társadalmat, a demokratikus kibontakozást, a magyar jövőt. De ennél sokkal többről is szó van. Ha ez így folytatódik a jövőben, nem ezen a törésvonal mentén szakad k etté a magyar társadalom, hanem sokkal tragikusabb választóvonal mentén. Máris kétségtelen jelei vannak annak, hogy az elégedetlen, a súlyos terheket viselő nép visszahúzódik, hátat fordít az intézményeknek, olyan életkereteket rak maga köré, amelyekben ne m alakítja, hanem elszenvedi a történelmet. S amelyek végül egy, a magyar történelemben sajnos már az unalomig ismert képlet kialakulására vezetnek, amelyben van egyfelől az összeszövetkező hatalmi elit és van másfelől – alul – a sorsába beletörődött kisem ber, aki kénytelen kiskapukat keresni, a csendes szabotázs eszközeit kialakítani, csak az egyre nehezebben fenntartható otthon számára dolgozni és várni. Ez nem demokrácia, ez nem sorsváltozás, ez annak a lehetőségnek az elherdálása, amely a magyarság szám ára a világméretű változások következtében megnyílt. A Kossuth Lajos téri elrekesztés ez ellen a végzet ellen emelte fel a szavát, a legsúlyosabb figyelmeztetés mindenki számára, hogy így nem mehet tovább. A felelősség pedig innentől kezdve azoké, akik önz ő érdekeik által vezérelve nem hallják meg ezt a figyelmeztetést. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.) Határozathozatal napirend előtti felszólalásról ELNÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtt kíván szólni Király Zoltán képviselő úr. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, meg kívánjae hallgatni Király Zoltán képviselő urat! Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Felhívom figyelmüket, hogy meg kell őriznünk a Ház határozatképességét, különben a tárgysorozatról nem tudunk hat ározni. (Zaj.) Az Országgyűlés 138 igen szavazattal, 26 ellenszavazat, 30 tartózkodás mellett a képviselő úr meghallgatása mellett döntött. Megadom a szót, következik Király Zoltán képviselő úr. Napirend előtti felszólaló: Király Zoltán (független) KIRÁLY ZOLTÁN (független) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is készültem a felszólalásra, és le is írtam azt, most mégis félreteszem, és igen rövid leszek. Az elmúlt három órában, a vita során számomra két alapvető álláspont rajzolódott ki. Az egyik az, ame lyet BajcsyZsilinszky nyomán Oláh Sándor képviselőtársam idézett ide a Parlamentbe: az antifasiszta, nemzeti egységet teremtő szellemiség. A másik pedig az, amelyet az előbb hallottunk Csurka Istvántól, a nemzetet megosztó, megbélyegző, a másikat megbélye gző, kirekesztő szellemiség. Én azt gondolom, az a vita, ami itt zajlott a Parlamentben, méltatlan a magyar Országgyűléshez, s remélem, hogy ez a Parlament bölcsen el fogja dönteni – mint ahogy a nemzet el fogja dönteni – ,
