Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
1250 Engedjé k meg, hogy mielőtt a Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt tagsága nevében ki fogom fejteni, hogy mi '56. október 23a emlékét hol látjuk meggyalázva, legyen szabad föltennem azt a kérdést, hogy vajon miért nem került eddig sorra a vitában a té nyek rögzítése – nevezetesen annak a ténynek: azon túlmenően, hogy ki szeretett volna '56 október 23a emlékére 1992. október 23a délutánján itt, a Kossuth téren beszélni, tehát a magyar közjogi méltóság legcsúcsán álló köztársasági elnök, talán nem árt r ögzíteni azt a tényt sem, hogy ez a köztársasági elnök teljes joggal szólhatott '92. október 23án, hiszen '56. október 23ának egyik hőse és mártírja, akit életfogytiglani szabadságvesztés büntetésre ítéltek, és akire nézve az ügyész, a vádhatóság képvise lője mindenképpen szerette volna a halálos büntetést elérni. (Zaj.) Én tehát úgy gondolom, hogy ezt a tényt érdemes rögzíteni ahhoz, hogy egyáltalán a kérdéskörben tárgyilagos álláspontot alakíthassunk ki. Ezt nyilvánvalóan meg lehet ítélni úgy, ahogy a mi niszterelnök úr tette, vagyis szubjektíven, de meg lehet ítélni, mondjuk, a jogszabályok tükrében is. És miután én úgy gondolom, hogy a miniszterelnök úr által elmondottak aszinkronitásban vannak a jogszabályi előírásokkal, hadd hivatkozzam az 1989. évi II I. törvény 11. §ának (1) bekezdésére és 14. §ának (1) bekezdésére, mely jogszabályhelyek tökéletes eligazodást adnak a jelen kérdés helyes elbírálásában. Nevezetesen: a rendezvényért mindenekelőtt, általános szabályként, a rendező felel. Ha ez a rendező a Kormány volt, akkor a Kormánynak kellett volna biztosítania a rendet. Én nem tudom, hogy ki volt a rendező – talán az államtitkár úr a belügyminiszter távollétében is meg tudja mondani – , de ha nem a Kormány volt, vagy nem volt rendezője ennek a tömeggyű lésnek – amint itt az egyik frakcióvezető ezt, ugye, aposztrofálta – , abban az esetben a 14. § (1) bekezdése értelmében a rendőrségnek közbe kellett volna avatkoznia, a rendet biztosítania kellett volna. A jogszabályok tükrében tehát nem lehet kérdéses, ho gy mit kellett volna itt tenni. Ezért a Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt nevében mélységes megdöbbenésemnek adok hangot, hogy a köztársasági elnök úr részére mint '56os mártír részére, és mint a legmagasabb közjogi méltóság részére nem biz tosították a méltó megszólalás jogát. Ami azonban ezen túlmutat, azt a pártom nevében szeretném aláhúzni. Nevezetesen, én úgy gondolom, és mi úgy ítéljük meg a helyzetet, hogy az, ami 1992. október 23án történt, egy folyamatnak a természetes következménye : annak a folyamatnak a természetes következménye, amelyet én nem tudok másként kifejezni, mint '56. október 23a emlékének a meggyalázását. Én úgy gondolom, a Kormánynak a kirekesztő politikája, nevezetesen, hogy nem engedett senkit '56. október 23a mélt ó megünneplésében a Kormány közelébe sem kerülni… Hiszen hadd utaljak arra, hogy a Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt egyetlenegy meghívót sehová nem kapott – ezt az ország nyilvánossága előtt, teljes felelősségem tudatában jelentem ki. De ne mcsak hogy nem kapott meghívót! Mi megjelentünk meghívó nélkül is, például a 301es parcellánál, koszorúzni. Ott nem akartak engedni minket koszorúzni, azt mondották: majd a Szózat elhangzása után. Annak a pártnak a koszorúját letenni, amely a legtöbb hőst adta '56nak. (Zaj.) Ezt kérem tisztelettel tudomásul venni. És ha ebben a körben csak arra utalok, hogy a miniszterelnök úr is és a köztársasági elnök úr is valamikor tagjai voltak ennek a pártnak, akkor úgy gondolom – akkor is, ha a hatalom most nem sze reti a párt elnökét – , a párt tagsága, a párt múltja iránti tiszteletből is meg kellett volna tennie. És a párt tagjainak az '56. október 23ai forradalomban és szabadságharcban kifejtett aktív részvétele miatt is lehetővé kellett volna tenni, hogy letegyü k a koszorúnkat, és nem úgy, ahogy végül kényszerültünk: hogy tolvaj módjára, csendben, titokban tegyük le a koszorúnkat – igaz, hogy a jelenlévők ovációja, tapsa és megbecsülő elismerése közepette. De a Kormány ki akart minket rekeszteni '56 méltó megünne pléséből – és én ezért felelőssé teszem a Magyar Köztársaság Kormányát: ehhez nincs joga sem a miniszterelnök úrnak, sem a Kormány egyetlenegy tagjának. '56. október 23a az országé, és elég szégyen az, hogy nem volt elég kokárda, nem volt elég pirosfehérzöld zászló, hogy a tömeg elmaradt ezekről az ünnepségekről, töredéke volt annak, mint tavaly és tavalyelőtt.
