Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SZŰCS ISTVÁN, DR. (MDF)
1245 Annyit indokolásként elmondanék: tudom a belügyminiszter úrról, hogy Kőszegen katonaiskolában tanulta m eg az etikai szabályokat. Ehhez hadd tegyek annyit hozzá, azt is tudjuk, hogy a politikai etika alapszabályait valamikor a Független Ifjúság szervezetében kezdte elsajátítani. Ez a két ok bír arra, hogy kérjem őt: segítse a kormányzatot, és segítse ezt az Országgyűlést abban, hogy egyértelműen határozza meg jövőbeni helyünket és utunkat. Miért? Mert, ami október 23án történt, annak a mi ellenfeleink örülnek legjobban, akik bizonyítékot kaptak eddigi támadásaikhoz. Akik ennek az országnak látványosnak mondt ák csak vagy látszólagosnak a belső biztonságát, ahol közjogi méltóságok közt ilyen különbségek lehetnek, áthidalhatatlan különbségek, azoknak az embereknek milyen érvelést adunk a kezébe? Ennek az országnak a jövőbeni sorsáról van szó. Nem választási sans zokról, jövőbeni sorsáról van szó, hogy hogy határozzuk meg politikai helyünket ebben a térségben. Köszönöm a türelmüket. (Nagy taps a bal oldalon.) Határozathozatal napirend előtti felszólalásról ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra kö vetkezik Szűcs István, a Magyar Demokrata Fórum részéről. (Közbeszólások: Megszavaztuk? – Szavazzunk!) Kérem szépen, igen, az ő esetében is szavazásra kell feltennünk. Szólásra jelentkezett tehát. Határozathozatal következik. Most kérem szavazatukat. (Szav azás.) Köszönöm. Az Országgyűlés 187 szavazattal, 11 ellenében, 16 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy meghallgatja Szűcs Istvánt. Tessék. Napirend előtti felszólaló: Dr. Szűcs István (MDF) SZŰCS ISTVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képvisel őtársaim! Nagyon szépen köszönöm a bizalmat. Köszönöm, hogy úgy szavaztak, hogy elmondhassam mondandóimat. Formabontó módon én mint tevőleges '56os és mint az '56os érdemrend kitüntetettje kívánok szólni ehhez a dologhoz, mert úgy érzem, hogy rossz irány ba ment el ez a vita, és nem olyan értelemben beszélünk itt, mint amiről a valóságban szó van. Én úgy gondolom, hogy az 1956osoknak október 23a ünnep, nagy ünnep. Eddig csendes ünnep volt, otthon, titokban ünnepeltünk. Most már szabad nyíltan is ünnepeln i – hál'istennek – , és aki ezt az ünnepet megsérti, megbántja, alapvető bűnt követ el, tekintet nélkül arra, hogy ez a sérelem melyik oldalról érkezett volna. Természetes, fel kell tegyem én is a kérdést Kónya Imre után, hogy kinek az érdeke. Ő nem fejtette ezt ki. Én úgy gondoltam, egészen mostanáig, hogy én ezt értem. Azoknak az érdeke egy ilyen bensőséges ünnep megzavarása, akik a forradalom időszakában a barikád másik oldalán álltak. Vagy azok apjának, anyjának, rokonságának, baráti körének, akik a barikád másik oldalán, netán a III/IIIasba és ebbe a rokon kategóriába tartoznak. (17.10) Ez eddig nekem nagyon világos volt; most, negyedórával ezelőtt zavarodott össze a kép. Idézem a Népszabadságból Horn elvtárs, bocsánat, Horn elnök úr nyilatk ozatát, aki '56 kapcsán megjegyezte – idézem: – , hogy "Az akkor aktív forradalmárok ma az ellenzék padsoraiban ülnek, az MSZP eszmei elődei pedig a 301es parcellában nyugosznak." (Közbekiabálás: Fúj! – Élénkség.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársa im! Nagyon próbáltam mértéktartó lenni, és úgy döntöttem magamban, hogy a legudvariasabb reakció, amit mondhatok erre a nyilatkozatra, hogy ez szemérmetlen. Én nem tudom, hogy az MSZPfrakció ezt hogy éli át, de a volt tevőleges forradalmárok nevében, meg a magam nevében ezt az undorító nyilatkozatot viszszautasítom. (Nagy taps.) És a 303as parcella halottainak, vagy a 301es… kérem, én még a számra se merem venni azt
