Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
1242 Akkor talán az árvízvédelem? – Nem, semmiképpen sem, mert meglehetősen szokatlan dolog árvízvédekezésként vízlépcsőt építeni. Mi hát a magyarázat? Kérem képviselőtársaimat, mindenki gondolkodjon el ezen. Én nem tudok ésszerű magyarázatot ad ni. Ismerem viszont azokat a veszélyeket és ökológiai károkat, amiket ez a vízlépcső jelent. Tönkremegy a térség, így Magyarország és a szlovák oldal ivóvízkészlete. Visszafordíthatatlanul károsul az ottani növény- és állatvilág. Ennek része a mezőgazdaság nak okozott mérhetetlen kár is. A vízlépcső létesítményei földrengésveszélyes területen épültek. Az ott élők közvetlen fenyegetettsége a mai naptól állandósult – és folytathatnánk a sort. Ismételten felhívom a figyelmet, hogy a bősi vízlépcső magában hordj a ezeket a veszélyeket, és ez igazolja a következetes eddigi magatartásunkat. Mi nem válhattunk és nem válhatunk részesévé a vízlépcső üzembe helyezésének. Felelős kormányzat nem vállalhatja a következményeket. Kérem ezért a Kormányt, folytassa tovább dipl omáciai, külpolitikai tevékenységét, ami a konfliktusból való békés kiúthoz vezethet. Ugyanígy kérem a parlamenti pártokat, hogy továbbra is támogassák a Kormány ilyen irányú lépéseit. Sajnos, én bizonyos vagyok benne, hogy ki fog derülni: a vízlépcső soks zorosan több kárt okoz, mint amennyi a feltételezett haszon. A károkért és az egyoldalú lépésekért a cseh és szlovák felet terheli a politikai, a jogi, a gazdasági és az erkölcsi felelősség. Mindezekkel együtt a vízlépcső továbbra is közös gondunk marad, m ely gondot csak tárgyalásokkal lehet feloldani, illetve megoldani. (16.50) Ennek jegyében hívtuk meg, és találkozott környezetvédelmi bizottságunk a Szlovák Nemzeti Tanács környezetvédelmi bizottságával az elmúlt hét csütörtökén. Bár itt a felek álláspontj ai alapvetően eltértek egymástól, én szeretnék bízni abban, hogy Szlovákiában is felülkerekedik majd a valódi értékeknek és érdekeknek megfelelő megegyezési szándék. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Surján Lászl ó miniszter úr kíván szólni. Napirend előtti felszólaló: Dr. Surján László népjóléti miniszter SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Személyes megtámadtatásként először Parlamentünk történetében kérek szót. Úgy érzem ugyanis, h ogy a nevem egy olyan összefüggésben került elő, amely teljes mértékben méltatlan, és még ennek a vitának a nemkívánatos hangulatából is kilóg. Belemagyarázni különféle szándékokat más emberek nyilatkozataiba szerintem megengedhetetlen. Nagyon nehéz dolog kifejezni véleményeket és elhatárolódásokat akkor, ha a másik fél eleve elégtelennek minősíti azokat. Ez az elhatárolódás az én részemről történetesen az Operaházba való belépés pillanatában megtörtént, amikor a televízió riporterei megkérdezték a vélemény emet. Másnap ugyanaz az Egyenleg ugyancsak megkérdezte a véleményemet. Megmondtam, hogy ezt már előző este elmondtam, ismételjeme meg. Azt kérték, hogy ismételjem meg. Megismételtem, és most is megismétlem: meggyőződésem, hogy hibás és sajnálatos dolog vo lt, nem célravezető, és a köztársasági elnök személyén túl a köztársasági elnöki intézményt is támadó jelenség, ami lezajlott a köztársasági téren. (Zaj.) Minden demokráciának alapeleme, bocsánat, Kossuth tér, itt már annyit tévedtünk ebben az ügyben. Mind en demokráciának ellenére igaz az, hogy alapeleme, hogy a másik felet meg kell hallgatni. Elképzelhetetlen még ünnepélyes körülményeken kívül is, hogy egy ilyen dolog megtörténjék. Evvel együtt szombaton a televízió riportere azt is megkérdezte tőlem, hogy , de ön például – mármint én – miért nem tett semmit? Mire én visszakérdeztem: miből gondolja, hogy nem tettem
