Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 20. kedd, az őszi ülésszak 16. napja - A Szigetköz természetvédelmi, környezetvédelmi, tájvédelmi és területfejlesztési kérdéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
1217 Felszólaló: Cséfalvay Gyula (KDNP) CSÉFALVAY GYULA (KDNP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egyetértek Pap János képviselőtársam előterjesztésével, Szigetköz környezeti ártalmait valóban nemcsak a vízlépcsőre ndszer építése okozta. Közrejátszott abban a nagyüzemi gazdálkodás bevezetése. Az akkori szakemberek ugyanis nagyot és sokat akarván produkálni, azt gondolták, hogy a természeti körülményeket megváltoztatva modernizálják, gazdaságosabbá teszik a termelést. Azzal nem törődtek, hogy milyen károkat okoznak az általuk előidézett környezeti változásokkal, és egyáltalán azok megtérülneke? Én, aki Szigetközben lakom, e téren is személyes tapasztalatokat szereztem. A határunkban elterülő Süliszigetnek nevezett te rületet, amely korábban közbirtokossági legelő volt, a tsz – mivel nem tudta hasznosítani – átadta az erdőgazdaságnak, amely a természetes legelőt, a gyepet feltörte, és nyárfákkal telepítette be. Az ott élő vadak aztán szinte az egész állományt kipusztíto tták. Ez a terület azóta is műveletlenül kallódik, semmilyen termést, hasznot nem hoz. Pedig amíg a közbirtokosság használatában volt, ott egész nyáron át a falu gazdáinak marhái, lovai és sertései legeltek, és ezáltal rengeteg takarmányt hasznosítottunk é s takarítottunk meg. A példaként felhozott – és hasonló – esetek komolyan károsították a környezetet. Érdekes, hogy a környezetvédelmi hatóság ilyen jelenségekre nem figyelt fel, pedig ott a környezet durva károsításáról van szó! Nem egy esetben tapasztalh atunk olyat, hogy ki van tűzve a környezetvédelmi tábla, de az jóformán egy szemétlerakodó hely. A magánterületekre nem merik odahordani a szemetet, mert annak van gazdája. A másik lényeges és a szigetközi környezetet károsító tényező az ottani vízgazdálko dás kérdése. Köztudott, hogy víz nélkül nem lehet intenzív mezőgazdálkodást, állattenyésztést folytatni, de a mezei vadak részére sincsenek meg a kedvező életfeltételek. E téren értékes tájékoztatást kaptam a GyőrSopronMoson megyei Vízügyi Igazgatóság ás ványrárói kirendeltségének vízügyi szakmérnökétől. A Dunán, Ausztriában végzett építkezések miatt a Duna vízgyűjtő területén lehullott csapadék most gyorsabban jut a Duna főmedrébe, mint korábban. A Duna hullámterének, folyóágainak feltöltődése és benőttsé ge erőteljesen növekszik. Az árvíz- és a belvízbiztonság növelése érdekében bizonyos fejlesztéseket kell elvégezni. Már az 1991. évi augusztusi árvíz Dunaremeténél megkérdőjelezte a töltések altalajállékonyságát. Az utóbbi két évtizedben a Duna főmedrének süllyedése és a kisvízszinteket meghatározó felszíngörbe süllyedése figyelhető meg. Az utóbbiak okai: a) A Duna hordalékának csökkenése az osztrák vízlépcsők hordalékmegfogó képessége és a pozsonyi kavicskitermelések miatt. b) A hajózás feltételeinek javí tása érdekében végrehajtott beavatkozások. A főmeder kisvízszintjének csökkenése a térségben is talajvízszintcsökkenéssel jár, ami egyre nehezebbé teszi a MosoniDuna, a holt ágak és csatornák vízpótlását. A nemzetközi hajóút biztosítása érdekében végreha jtott beavatkozások fő célja a főmeder vízveszteségének csökkentése volt. Ez viszont napjainkra gyakorlatilag megszüntette a mellékágrendszerek vízellátását, kis- és középvízállások idején. Az 1978ban megkezdett vízlépcsőrendszer építésének fő célja a nem zetközi hajóút biztosítása, az árvíz- és a belvízbiztonság növelése volt. Ugyanekkor megtervezésre került a MosoniDuna biztonságos vízpótlása, majd 1986ban a szigetközi mellékágak folyamatos vízellátása is. A vízlépcsőrendszer építésének leállításával ez ek a tervek dugába dőltek. Pedig ezek egyik eleme volt, hogy a dunakiliti tározóból történt volna a vízkivétel a mosoni és a szigetközi mellékágakba.
